**Kutatlak szóban,
édes, lágy csókban.
Kutatlak égen,
bűbáj kirakatokban.
Kutatlak magamban,
kutatlak versben,
szerelmes dalban...
mindenben.
Kutatlak szélben,
nedves falevélben.
Kutatlak égben,
a mindenségben.
Kutatlak mennyben,
hívó pokolban.
Kutatlak angyalok közt,
de nem a sorban.
Kutatlak életben,
kutatlak álomban.
Kutatlak fényekben,
kutatlak mámorban.
Kutatlak, de miért?
Hisz itt vagy velem.
Kutatlak, de miért?
mert te vagy a mindenem**.
(*Az életem*...)
Papp Ádám
************************
**Ölelj meg engem
Szeretném megcsókolni
gyönyörű öled
imádni,
istennő dombjaid
amelyek forró, bozontos
igézetként
rejtik édes ,vágyott mélyed
s lüktetve bennem élnek
Akarlak ! Várlak ! Kívánlak !
Lobogó láz jár át ahányszor
képzeletemben hozzád érek ,
Szeretném, hogy úgy gondolj rám,
ahogy én is
ahogy forró számmal kényeztetnélek
s ölelj meg érte,
suttogva,
karjaidba zárva
ölelj meg ! forró sóhajokat
forrasztva a számra
ölelj meg ! verdes
gyönyörű kitárt
ölem fölött ,
verdes lázasan zihálva ,
ölelj meg , szoríts meg gyönyörű
melleid között
ölelj meg , kulcsolj át az ujjaiddal
szoríts a tenyeredbe
ölelj meg hogy
vad csókokat adjak
minden porcikádra minden
érzékedre
nincs más menedékem
kívüled
ölelje meg engem
s szeress mert
meg is halhatok nélküled
de ha átölelsz
sokáig élhetek
Gyönyörűm !
ölelj meg engem**
Bálint István
*****************************
Michael Strip: *Égess El*
**Nem kell a szó, csak az ölelés,
Abban benne vagy te, meg én!
Mikor érzem a szíved dobbanását,
Lelked szerelmes villanását!
Elönt a vágy,
Hogy így maradjunk,
Míg világ a világ!
Nem kell a szó,
Csak az ölelés,
Az ajkamra kapott csók,
Mit tőled kapok én!
Elönt a vágy,
Csókod heves tüzétől!
Csókolj csak hát!
Csókod tüze eméssze testemet,
Szerelmes lelked égesse szívemet!
Ez kell nekem, míg élet az élet,
Szerelmem! Égess el egészen!**
*************************
Scheffer János: *Csak mondd újra*
**Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a jeges szél is melegebbé válik,
Ködös, sötétlő homályfellegek felett,
Tekinteted éles napfényként világít.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a testünk, lelkünk feltöltődik újra,
Mint tavaszban újjáéledt virágzó kertek,
Sejtelmes, illatos rózsavízbe bújva.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És az erdőben széthajolnak az ágak,
Harmatos reggelen sárga levelek közt
Játékos szellő jár lépteink nyomában.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a csillagok is fényessebbé válnak.
Szerelmünk édes lábnyomát éjbe rejtve,
Repülünk boldog örökkévalóságban**.
******************************
****S Z E R E T L E K****
💝💝💝💝💝💝💝💝
Megsérthetetlen módon.
Ellentmondásos módon.
Szeretlek.
Sok hangulatommal.
És folyamatosan megváltoztatják a hangulatot.
Amit már tud, idő, élet, halál.
Szeretlek.
A világgal, amit nem értek,
olyan emberekkel, akik nem értik,
a lelkem ambivalenciájával,
a tetteim következetlenségével,
a sorsa sorsával,
a vágy összeesküvésével,
a tények kétértelműségével.
Még akkor is, ha elmondom, hogy nem szeretlek
Szeretlek,
még akkor is, ha elárullak, nem árulom el
mélyen, folytatom a tervet,
hogy jobban szeretlek.
Szeretlek.
Anélkül, hogy tükrözné, öntudatlanul,
felelőtlenül, spontán módon,
akaratlanul, ösztönösen,
impulzus nélkül, irracionális módon.
Valójában nincsenek logikus érvek,
nem is improvizált
hogy megtalálja ezt a szeretetet,
amely rejtélyesen keletkezett a semmiből,
amely nem mágikusan megoldotta semmit,
és csodálatosan, apránként, keveset és semmit
javította a legrosszabbat.
Szeretlek,
Szeretlek egy olyan testtel, ami nem hiszi,
olyan szívvel, amely nem indokolja,
olyan fejjel, amely nem koordinál.
Szeretlek,
érthetetlenül
anélkül, hogy megkérdeznéd, miért szeretlek,
anélkül, hogy importálnál, mert szeretlek,
anélkül, hogy kételkedne abban, hogy miért szeretlek.
Szeretlek.
Egyszerűen azért, mert szeretlek,
Én magam nem tudom, miért szeretlek*
D*E*T*T*O
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése