**HANKOVSZKI ILONKA VERSEIBŐL**

Istent kérdeztem

Kérdéssel fordultam az éghez,
Istenem, Te adj választ nekem,
Merre menjek én ezen a földön?
Mit kell megvédjen a két kezem ?

Ide súgta szívembe a választ,
" Itt maradj, mert itt az otthonod,
Szívedben van szeretet, és béke,
Már évszázadok óta hordozod.

A gyökerek már ezer éve tartják
Nem is lehet ki szakítani már,
Ne rohanj bele e nagy világba
Mert Erdély ország sírva visszavár.

Soha ne hagyd el az örökséget,
Nézd a világot, már mindenki sír
Mindig veled voltam, és maradok,
Így a lelked majd mindent ki bír .

Ezer csapás érte már e földet,
Mindig láttam hogy a lelked fáj,
Véres kezekkel írták fel az ősök,
Hogy a tied az Erdélyi táj,

Azt akarom ,hogy ilyen maradj,
Nekem neveld fel a gyermeket,
Mondj el neki minden igazságot,
És ne félj, mert ott leszek veled."

💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Nincs egy szó

Nem örülsz, de a bánat sem látszik
A sors veled még mindig játszik,
De te nem látsz már semmi szépet,
Néha nézel egy rejtett képet,
Rá szorítod fájó szívedre
Majd vissza rakod a zsebedbe,
Egyre ritkábban simogatod,
Ha nagyon fáj is, elhallgatod,
Hiába sírsz , nem kérdez senki
Te már nem tudod mit kell tenni,
Csak vagy némán, ki nem bánt senkit
Ki mindet adott, és nem kért semmit,
Nem örülsz , nem szólsz , nem lázadsz
Csak azt érzed ,hogy nagyon fáradsz,
Valami fogy , élted már terhes ,
Mert nincs egy szó mi hozzád kedves.
💔💔💔💔💔💔💔💔💔💔💔💔

Nem csitul

Soha nem csitul
A szívben égő láz,
Életedre titkon
Hű imám vigyáz ,
Ha te boldogan élsz
Annak örülök én is,
Látod hogy nevetek
Belül sírok mégis.

💖💖💖💖💖💖💖

Ha nem lesz

Ha nem lesz fény,rám zúdul a sötét,
Ha életem lezárja két szemét,
Versek őrzik a számos szívsebet,
Nem siratom mi végleg elveszett.
Az élet így szóródik szerte szét
Pár rím őrzi a múlt idő neszét,
Látom , senki nem maradhat itt
Az élet minden embert megtanít
Örülni annak mi öröké megmarad
Érteni azt , csak a lélek szabad.

💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Az ablak előtt állok

Az ablak előtt állok
Szembe nézek a fénnyel
Szívemben dúl a harc
Küzd a bú a reménnyel.
Valami csodát várok
Hangot, mi föl tud rázni,
De úgy látom a bú
Ma is meg fog alázni.
Szomorú tekintettel
Meddig fogok állni ?
Más már nem érdekel,
Őt szeretném ma látni .

💖💖💖💖💖💖💖💖

Nem tudok pihenni

Magamnak teremtett világban
Az utakon még futnom kell,
Ha elesek nincs több teremtés
Nem csak egy ember bukik el.
Ha egyszer mégis útól érne
A bűnnek fájó szégyene,
Úgy heverne minden versem
Mint húrra dermedt holt zene.
Érzem, még nem lehet pihenni,
A verseim még hajtanak,
Nem tudom eldobni a tollat
S üvölteni, hogy " Hagyjanak !"
Ne arról szóljon majd a világ
Hogy egyszer volt, de félreállt,
Inkább leírok minden percet
S barátként várom a halált.

💖💖💖💖💖💖💖💖💖

A magányban

Mikor nem csönget senki mert nem maradt barátom,
Mikor hajam színe is változik mint a levél a fákon,
Mikor a bús magánytól felsóhajt a szívem
A lelkemet megzörgeti és vigasztal az Isten.

Mikor azt érzem elhagytak, és kapaszkodva állok,
A legszebb évek elmúltak de még csodára várok,
Mikor a könnyek peregtek és megrendült a hitem,
Újra kopogott szívemen, el jött hozzám az Isten.

💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Szólj valamit

Ki életet adtál ,ki mindig szerettél
Vihar tépte hajón értem fölébredtél,
A vizeken járva nyújtottad a kezed,
Tőled megtanultam milyen a szeretet,
Ne engedd , hogy tekintetem le vegyem terólad
Uram ne engedd , hogy elhagyjam hajódat,
Ha azt látod félek, szólj valamit kérlek
Ha nem adsz jeleket az jó útról is letérek.

💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Már nem sírunk

Már nem sírunk ha valaki megbántott
Erőssé tett a mindennapok harca ,
Megtanultuk, és tudomásul vettük
A másik ember is az Isten arca .

Már nem sírunk ha lerogyunk a porba
Megtanították , hogyan kell fölállni,
Nem vádaskodunk, el tűrjük ami van
Mert csak így lehet jobb emberré válni .

Már nem sírunk mikor a termő fánkat
Valaki húzza , tépi , vagy zilálja ,
Ami maradt az nyújtózik a fényben
Majd saját magát újból regenerálja .

Már nem sírunk ha életünk hajóját
Vad hullámok dobálják szüntelen ,
Az evező lapátot el nem dobjuk
Csak majd ott, a kristálytengeren .

Ha el fogyott a fény akkor sem sírunk
Mikor a sötét mély gödörbe dönt ,
Akkor is van jel ami vezessen,
Egy arc ragyog nekünk majd odafönt .

Nem sírunk ha elhagynak a barátok,
A kérdésekre van aki felel,
Van Jézusa e meggyötört világnak,
Ki így sóhajt,"Én soha nem hagylak el."

💖💖💖💖💖💖💖💖💖

A honvágyra nincs gyógyszer

Csak itt tudok élni ahol megszülettem,
Itt mondtam ki először : Édesanyám 
Remegő kezekkel forgatom a tollat,
Hogy lássa mindenki , itt az én hazám.

Én is mentem, de nem tudtam maradni
Úgy éreztem , hogy nagy beteg vagyok,
A honvágyat nem gyógyítja semmi,
Könnyes szemmel mondtam„ Én itt meghalok „.

Vigyél haza mert ott engem szeretnek,
Nem kell a gazdaság, minden idegen,
Itthon a szememből ki tudják olvasni,
Ha valami fáj jönnek szívesen .

Barátok vigasztalnak, a testvér átölel,
Idős szüleim imáját hallhatom,
És visszajöttem ide ahol megszülettem,
Mert itt a hazám, és itt az otthonom.

A határkövet könnyekkel öntöztem,
És újra kimondtam , Soha nem megyek !
Ha rabszolga sorsra ítél majd az élet
Akkor is maradok, de nem szenvedek.

A honvágyra nem létezik gyógyszer,
Itthon a virágok illata is más ,
Hűséges maradok minden örökséghez,
Örökké él bennem ez a vallomás.

Ti se menjetek el, hangos szóval mondom,
Számtalan vándorban sír egy gondolat ,
A gyökereink olyan mélyen vannak,
Csak az lehet boldog ki itthon marad.

Hallgatom a Szamos hangos csobogását
Megnyitva otthonom fényes ablakát,
Begyógyult a honvágy minden vérző sebe,
Nem hagyom el többé az otthont,a hazát.

💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Csak álomkép

Álmodozz csak ábrándozva
Úgy tedd, hogy semmit ne kérdezz,
Teremts magadnak szép világot
Mi ott terem soha ne fékezd ,
Legyen tökéletes az álmod
Hiszen az életed nem az,
Ha ébren vagy , mindent eljátszol
De egy szavad sem volt igaz.
Engem az ígéret nem ámít
Ne meséld el milyen a szép,
Ne hazudj tovább önmagadnak
Tudom milyen a sors, a lét .

💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Álmaimban

Álmaimban még valahol
Szállok mint a kihullott toll,
Megelőzök nyarat, telet,
Lehullok a szíved felett.

Álmaimnak nincsen partja
Széleit a remény tartja,
Nagyon messze a valóság
Mint az örökkévalóság.

Álmaimban veled vagyok
A két szemem reád ragyog,
Csoda folyik ránk az égből
A mindenség közepéből.

💖💖💖💖💖💖💖💖

Vártad őt

Ha vártál valakit remegve
Sóhajtozva egyszer legalább,
Akkor rímet karcolhatsz a lapra
Kiöntve szíved érző dallamát.

Ha vártad őt a fényes holdat lesve
És illat csorgott rád a fák alatt,
Karcold rá egy hószínű papírra
Az érzést mi benned megmaradt.

Olvasd fel mindennap magadnak,
Hallgasd szíved fáradt ritmusát,
Oda szárnyal vissza egész lényed,
Mint forró villám tör a múltba át.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Csoda történik

Valahol tavasz készülődik
Mintha már ébredne a világ,
A nappalok már fényesebbek
Bólogat sok kicsi hóvirág,
Hiszem, hogy megújul az élet
Lesznek virágok majd nagyobbak,
Többet mosolyog majd az ember
Jobban szeretnek, s álmodoznak,
A tavasz erőt szór a földre
Amint forog nagy körhintája,
Lassan melegszik a mindenség,
S ígéretét valóra váltja ,
Ha most nézed, még hihetetlen,
Halott a fa, sötét az ága,
Csoda történik szemünk előtt
Az ég virágot hint a tájra .
💖💖💖💖💖💖💖💖

Veled beszélek

Úgy szeretnék veled beszélni,
Hogy legyen még kedved élni,
Hidd el, hallom sóhajtásod ,
És minden kérő imádságod.
Veled mondom, veled kérem
Míg az égi trónt elérem,
Adj nyugalmat , egészséget,
A lelkünknek békességet,
Ne nézd Uram bűneinket
Csak a hulló könnyeinket,
Dicső imát zeng az ajkunk,
Könyörülj meg Jézus rajtunk
💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Tavaszi esőben

Eleredt az eső csendesen,
Figyelem a kertet milyen boldog,
Szemem előtt nőnek a virágok
Ma is vannak varázslatos dolgok.
Kis madarak rejtőznek a fákon
Csendben vannak, türelmesen várnak,
Látom, a cseresznyefa ágon
Kicsi lábuk örömtáncot járnak.
Csodálatos körforgás a világ
Életre kelt minden amit látok,
A fellegek fürösztik a tájat ,
Az ablak előtt csodálkozva állok .
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Ha akarom

A verssorokat Szivárvánnyal festem,
Fehér felhőre fektetem a testem,
A képzelet olyan messze tud vinni
Ki még nem repült el sem tudja hinni.

Észre vettem az ajtó ki van tárva,
Így be léptem a hold udvarába,
Vissza néztem, a föld nem látszott,
A képzelet merész játékot játszott.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Szeretem ezt a szót

Nagyon szeretem ezt a szót , hogy " Majd ",
Mert azt jelenti lesz még folytatás,
Az idők hátán lovagol e kis szó,
Ha azt mondod " Majd ", megmarad a hatás .

" Majd jövök, majd hívlak, majd meglátod "
Ugye érzed hogy benne van az élet ?
Valamire várni , annyit jelent
Remélsz még valami ujjat, szépet .

Nagyon szeretem ezt a szót, hogy " Majd ",
Mert e szóban benne van a " Ma" ,
Jelenné tudja formálni az időt ,
És valóság lesz kimondott szava .

Valamire, vagy valakire várni ,
Lehet cél, lehet a szívek álma,
Ha semmit nem hoz karjain a " Ma "
" Majd " újra remél két karját kitárva.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Gyere nézd meg....

Leírhatatlan nyugalom
A lélekben nagy béke,
Azt kérdezed hol jártam ?
Úgy gondolom az égbe.
Ismerős volt minden arc
Néztek mint a gyermek,
Áradt a meleg fényesség,
És szólt egy hang ," gyertek ".
Éreztem otthon vagyok
Éppen úgy mint régen ,
Mint mikor ősz hajszál
Nem bomlott szét a szélben,
A lelkem föl emelkedett
Elhagytam az országot,
Valaki szólt," Gyere nézd meg
A fényes mennyországot ."
💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Minden éjjel

Mikor a Sarkcsillag megjelenik az égen
Neked üzenek sok éjszakákon át ,
Ha mégis lehullik egy csillag az égről,
Nyisd meg a szíved , halld az éj szavát.

Suhan az üzenet fehér szárnyon szállva,
Onnan vetítem rád minden sugarát,
Megcsókolom ajkad álmos sóhajtását,
Minden éjjel mondok érted egy imát.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

A lélek ébred

Féltem,a sorsom is föllázadt ,
De győzött újra az alázat ,
Ha félsz, a lélek meztelen,
Benne a jóság megterem.

Le akart gyűrni a harag
De csirába szökkent a mag,
Valami átjárta a lelket
Bennem él aki megteremtett.

A bűn követ mint egy kísértet,
Bárhogy ámít , a lélek ébred,
Az életet az Isten adja ,
Védi, vigyázza, befogadja.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖

A költő világa

Ez egy más világ , ennek nincs határa,
Itt minden lehet , itt mindent szabad
A szavak beszélnek álmaink szaladnak
Akár a mesében minden úgy halad .

Lehet álmodozni , új világot keresni,
Mindennap a földet körbe-körbe járni,
Elhozni a világ mind a hét csodáját ,
Az álmok útjain tündérekre várni .

Föl lehet ébredni, keservesen nézni ,
Mindaz ami szép nem lehet az enyém ,
De bármilyen ragyogás van ezen a földön,
Ha nem érinthetem, van szívemben remény.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖


Úgy szeretném

Az éjből, mely mindent
Emlékkamrába zár,
Hová a lét áthömpölyög
Hol nincsen tél, csak nyár,
Onnan már vissza nem talál
Ki elment messze le ,
Úgy szeretném ha eljönnél
Csak egyszer még ide.
Szemedben kialudt a fény
Soha többé nem ég,
Csukott szemeddel is tekints
Vágyó szemebe még.
Az örök lélek megremeg
Valamit mondana,
Túl az élet függönyén
Megérint sóhaja .
💖💖💖💖💖💖

Egy zászlót

Uram, csak egy zászlót lengess,
Olyat ami neked kedves,
Hófehéret, tisztát, szépet
Amit a nép szét nem téphet.
Feszítsd Uram föl az égre
Vérvörössel írd rá " BÉKE "
Rettenjen meg minden ember ,
Remegjen meg föld, és tenger,
Vegyék tudomásul végre ,
Egy hatalom van , fönn az égbe.
Ki nem érti, ki nem tudja,
A semmibe vezet útja ,
Uram , vedd el a kétséget
Adj földünkre BÉKESSÉGET .
💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Ne félj

Ne félj kedves ,ne félj jó barát ,
Néha egy kis gyötrődés nem árt,
Ha nem volna fájdalom és bánat,
Soha nem nyitnád imára a szádat.
Az is elég ha csak némán mondod
Látja Isten minden egyes gondod
Csak annyit kér, csukd be a szemed
És zárd imára két fáradt kezed.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Nagy zavaromban

Fordulsz felém a pillantás után,
Én elpirulok némán és bután,
Te mosolyogsz, a szívem nagyot dobban
Én érzem, hogy szeretlek egyre jobban.
Játszik a sors, játszik velem az élet,
Miért hozott az útjaimba téged ?
Ha jössz felém nem tudom mit kell tenni,
Elfelejtem , hogy levegőt kell venni .
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Mindig vártak

Ma is tisztán látom, kapuban álldogálva
Meggörnyedt háttal vártak a kis családra,
Mi nem késlekedtünk, mindig szívesen menve
Boldog öleléssel nézünk a szemekbe.

Nagyapa, nagymama, ketten üldögéltek
Az unokákra vártak, és soha nem féltek,
Tudták megérkezünk, nagy volt a hatalmuk
Három somfa alatt volt a birodalmunk.

Jaj, szívesen mentem, boldog voltam ottan
Három somfa alatt tábort vertem nyomban,
Mikor majd a napnak letűnt meleg fénye
Remegve indultam, a vendégségnek vége.

És eljött az idő, végleg vége szakadt
Imádkozva álltam, alattam omlott a part,
" Nem lesz hová jönni ",sírtam mint egy árva
Már nincs a vasárnapnak , se színe, se árnya.

Visszasírtam százszor a két öreg embert
Kikkel a vasárnap örök emléket nyert,
Én a sírgödörnél nagyon hangosan sírtam
Úgy fájt a veszteség, némán már nem bírtam.

Hullottak könnyeim a lelkész szavára
Tudtam , a könnyeim nem áradtak hiába,
Éreztem , a múltnak nem marad hatalma
Elszárad a somfa, össze dől birodalma.

Újra elindultam, de már nem várt senki,
Bezárt kapuk előtt mit lehetett tenni ?
Sok boldog napokért a temetőt járom
A nagyszülők sírját imádkozva áldom.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Nincs költői túlzás

Nincs költői túlzás, nem is volt soha,
A sors neki is fáj, hozzá is mostoha,
Ha megmozdul a toll látod papírra vetve
Mindazt amit a szív igazán szeretne,

Nincs költői túlzás, a sorok nem hazudnak,
Nem arról beszélnek, hogy ők mindent tudnak,
Mindig volt egy érzés mi szívén átszűrődött
S majd ezen a nagy világ sokáig tűnődött.

Nincs költői túlzás, csak küldetését végzi,
Van ki verssorait újra fölidézi,
Szereti hazáját, vágyja a szerelmet
Úgy féli az Istent, versben kért kegyelmet.

Nincs költői túlzás, ő is nagyon fél,
Csak azt veti papírra mi szívében él,
Kevés az olyan ember ki a mélybe lát,
A költő nem tagadja soha önmagát.

Nincs költői túlzás, nincs benne semmi más
Csak álmodozó lélek és egy pár vallomás,
Olykor hangoskodik, ajkán verse csendül,
Érzésekről beszél ami rímre zendül.

💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Módosítás

Kicsike lábnyom

Nagy sóhaj vagyok,rég elkezdett zene
Mi fölemelkedett a szürke semmibe,
Vagyok könyörgés, a küzdelmes élet
Kit a sors keze védett, aztán tépett .

Mi utánam marad, egy kicsike lábnyom
Mit jól fölruházott keresztekkel az álmom,
Valóság vagyok, de mindent megtennék,
Hogy a jövőben legyek egy kedves emlék.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖