**A láz**

A láz

*Szemérem ajkad édessége
lázba hoz, s parazsam fel-fel
éled, hogy imát mondjon ennek
a megbabonázott szenvedélynek.

Melled rózsáját csendben érem,
s csókjaimmal éltetem testedet.
A buja percek dallammal múlnak el,
de úgy őrizzük majd, mint egyszeri emléket.

Nyakad körül szerelmes kezeim
óvva simítják ezen érzékeny részletet.

Most akard azt a harapást belém,
s most ez a gyönyör legyen neked az,
mitől vadállattá vállok én.

Gyengédséged fentről lefelé
adja erejét e szépnek.

Ragadj meg itt, és ott! Ne óckodj,
csak tedd! Érted... tőled égek.

Összekulcsolt kézzel táncolj felettem;
nem akard visszafogni éneked.

Még ne legyen vége, még ne múljon el!

Hajolj fölém, mint égi diadém;
s adj nekem újra életet.
Derekad tartva, feneked simítva
csak csókolj, csak érezd, csak élvezd.

Átélve mindezt reggelig, tudjuk,
hogy ott sincs megállj!

De kell a hiány, a ki nem bírás,
hogy ez az intenzitás már fájó legyen,
és, ha eljön az este újra te és én
legyünk.

Újra eggyek...

Felüvöltve, lélek lelket tüzelve
beszeretkezni egymást a vágyakkal
fűtött, legszebb rengetegbe*.

Papp Ádám
*******************************
*Így legyen ! *SZERETLEK !!!*

💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

A meztelenség

Akarom a ruhába öltözött időt.

Akarom, hogy levetkőzzön velem,
s én, mint halandó ember
vágynám folyton, hogy szerethetem.

S ha így meglelem benne
méltó ellenfelem,
csak csókolnám napestig
lassan, mert úgy akarom
tisztán, mikor vele szeretkezem.

Szabaddá tenném, mint mosolya
az én bennem lakó tüzemet,
és nem lenne semmi titok,
semmi elfeledett,
semmi kóborló üzenet.

Csak a tiszta víz lenne,
a levegő, mi minket beborít,
s csendben rejt el a mában.
Nem látna minket senki sehol,
csak a vágyak kicsiny ablakában.

Meztelenül is pajzs lennék neki,
s nem inognék meg,
ha rám nagyobb erők parancsolnak,

hisz így létezik a nő,
ha mellette a férfi
a fal, s örököse
e kettős takarónak*...

Papp Ádám

💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖