❤️*FÉRFIKÉNT SZERETLEK**❤️
***Férfiként szeretlek téged,
úgy, ahogyan egy férfi szerethet,
vad vágyak közt, érzékkel, szabadon.
Te általam vagy, s én nem léteznék nélküled,
hisz egymásra utalva él minden a földön.
Hozzád vakon is eltalálnék, mert érezlek,
mert a részem vagy és az voltál már azelőtt,
hogy megismertelek.
Férfiként szeretlek téged,
erős karjaim közt végre
levetheted szerepeid,
s nőként feloldhatod magad.
Mellettem önnön valód lehetsz,
nem kell, hogy félj!
Férfiként szeretlek téged,
de nem szerethetnélek,
ha te nem terülnél el lelkem oltárán...
Bízunk és hiszünk egymásban
és ez a tartás megment minket.
Őszinte szeretet, amely tiszta,
ami sosem követel, mert csak adni akar.
Férfiként szeretlek téged,
s e kötelékben én sem félek
feltárni magam.
Egymásban megleltük
végső menedékünk.
Nem riaszt a világ,
ha mellettem vagy.
Már csak arra vágyom,
hogy ágyamban végleg megpihenj.
Férfiként szeretlek téged,
mert te azzá tettél,
mert azzá akartam válni melletted.
Csiszolt az élet és az idő,
terheid és terheim erőssé tettek.
A szerelem megszülte azt,
hogy karjaimmal a magasba emeljelek.
Most már felelős vagyok érted,
mert a részem vagy.
Óvlak és védelek!
Férfiként szeretlek téged,
miattad nyer értelmet az akarat,
férfiként állok melletted,
hogy te mindig nőnek érezhesd magadat.
Boda János
❤️Gyönyörűséges vers ! Köszönöm !❤️
***Férfiként szeretlek téged,
úgy, ahogyan egy férfi szerethet,
vad vágyak közt, érzékkel, szabadon.
Te általam vagy, s én nem léteznék nélküled,
hisz egymásra utalva él minden a földön.
Hozzád vakon is eltalálnék, mert érezlek,
mert a részem vagy és az voltál már azelőtt,
hogy megismertelek.
Férfiként szeretlek téged,
erős karjaim közt végre
levetheted szerepeid,
s nőként feloldhatod magad.
Mellettem önnön valód lehetsz,
nem kell, hogy félj!
Férfiként szeretlek téged,
de nem szerethetnélek,
ha te nem terülnél el lelkem oltárán...
Bízunk és hiszünk egymásban
és ez a tartás megment minket.
Őszinte szeretet, amely tiszta,
ami sosem követel, mert csak adni akar.
Férfiként szeretlek téged,
s e kötelékben én sem félek
feltárni magam.
Egymásban megleltük
végső menedékünk.
Nem riaszt a világ,
ha mellettem vagy.
Már csak arra vágyom,
hogy ágyamban végleg megpihenj.
Férfiként szeretlek téged,
mert te azzá tettél,
mert azzá akartam válni melletted.
Csiszolt az élet és az idő,
terheid és terheim erőssé tettek.
A szerelem megszülte azt,
hogy karjaimmal a magasba emeljelek.
Most már felelős vagyok érted,
mert a részem vagy.
Óvlak és védelek!
Férfiként szeretlek téged,
miattad nyer értelmet az akarat,
férfiként állok melletted,
hogy te mindig nőnek érezhesd magadat.
Boda János
❤️Gyönyörűséges vers ! Köszönöm !❤️
************************************************
Papp Ádám: *Várlak!*
**Megszépül a messzeség is, miközben várlak,
s míg bennem setét mocsarak születnek,
addig tőled kapva ezrednyi fényt is
élek, s e mindenek szerint szeretlek.
Várlak! Várlak!
Várom azt a pillanatot,
amit újra élhetek, mint akkor ott,
midőn az idő felettem kétes szavakat
szórt szét lelkemen,
s a „most" volt - mint utolsó kenyerem.
Az a közelség kell, az a csók is,
a könnyek, mert így akarlak
egészen, hogy majd te tudd;
nem csalfa egy tettem se,
s a hangok nem vetnek tőrt
szívedbe,
csak az, ha eltűnnék úgy,
mint megóvva téged egyszer...
Én százszor, ezerszer áldozom
fel mindenem azért, hogy te élj!
S, hogy miattam a legigazabb
boldogságról beszélj.
Meghalnék tudom, ha már nem szeretnél.
Nem tudnám az életet hogyan is kell
élni. Nem tudnám a mát megbecsülni,
s azt se milyen a szó, ha kedves,
csak - mint farönk - állnék tétován,
míg e hosszú óra ki nem végez...
Várlak!
Várlak! De alíg bírom már. Elindulok hát,
megyek érted, mert elég volt már nélküled
lélegezni ezt az életet**..
💖**Csodálatos vers ! Köszönöm !**💖
**Megszépül a messzeség is, miközben várlak,
s míg bennem setét mocsarak születnek,
addig tőled kapva ezrednyi fényt is
élek, s e mindenek szerint szeretlek.
Várlak! Várlak!
Várom azt a pillanatot,
amit újra élhetek, mint akkor ott,
midőn az idő felettem kétes szavakat
szórt szét lelkemen,
s a „most" volt - mint utolsó kenyerem.
Az a közelség kell, az a csók is,
a könnyek, mert így akarlak
egészen, hogy majd te tudd;
nem csalfa egy tettem se,
s a hangok nem vetnek tőrt
szívedbe,
csak az, ha eltűnnék úgy,
mint megóvva téged egyszer...
Én százszor, ezerszer áldozom
fel mindenem azért, hogy te élj!
S, hogy miattam a legigazabb
boldogságról beszélj.
Meghalnék tudom, ha már nem szeretnél.
Nem tudnám az életet hogyan is kell
élni. Nem tudnám a mát megbecsülni,
s azt se milyen a szó, ha kedves,
csak - mint farönk - állnék tétován,
míg e hosszú óra ki nem végez...
Várlak!
Várlak! De alíg bírom már. Elindulok hát,
megyek érted, mert elég volt már nélküled
lélegezni ezt az életet**..
💖**Csodálatos vers ! Köszönöm !**💖
***************************************************************************
💖💖💖💖💖💖
*Gondolj rám,
ha csillag zuhan földi éjszakán,
ha megszakadnak mondatok,
ha megszűnik egy gondolat,
ha átfestik a múltamat
– s várj!
Gondolj rám,
ha elpattan egy húr a zongorán,
ha széttörik egy rossz futam,
ha csendben élsz és boldogan,
egy szál gyufa, ha ellobban…
– s várj!
Mikor megtorpan egy lépés,
mikor megroppan a jég,
mikor elfogyott egy érzés,
mikor megvillan az ég;
úgy lásd, mint én, hogy lássam veled,
úgy értsd, mint én, hogy értsem veled,
úgy szólj, mint én, hogy szóljak veled.
Gondolj rám,
ha friss nyomot hagysz országút haván,
ha tó vízébe követ dobsz,
ha csobban és ha elmerül,
ha csend a csenddel elvegyül…
– S várj!
Gondolj rám,
ha villámtépte ágat látsz a fán,
ha füst sem marad már a láng után,
ha erény lesz már nem gondolni rám!
Gondolj rám,
ha gyümölcs érik villámtépte fán,
ha parázs ég a láng után,
ha jólesik még néhanap,
hogy rólam szól egy gondolat.
– S várj!*
*Gondolj rám,
ha csillag zuhan földi éjszakán,
ha megszakadnak mondatok,
ha megszűnik egy gondolat,
ha átfestik a múltamat
– s várj!
Gondolj rám,
ha elpattan egy húr a zongorán,
ha széttörik egy rossz futam,
ha csendben élsz és boldogan,
egy szál gyufa, ha ellobban…
– s várj!
Mikor megtorpan egy lépés,
mikor megroppan a jég,
mikor elfogyott egy érzés,
mikor megvillan az ég;
úgy lásd, mint én, hogy lássam veled,
úgy értsd, mint én, hogy értsem veled,
úgy szólj, mint én, hogy szóljak veled.
Gondolj rám,
ha friss nyomot hagysz országút haván,
ha tó vízébe követ dobsz,
ha csobban és ha elmerül,
ha csend a csenddel elvegyül…
– S várj!
Gondolj rám,
ha villámtépte ágat látsz a fán,
ha füst sem marad már a láng után,
ha erény lesz már nem gondolni rám!
Gondolj rám,
ha gyümölcs érik villámtépte fán,
ha parázs ég a láng után,
ha jólesik még néhanap,
hogy rólam szól egy gondolat.
– S várj!*
******************************
❤️**A mi szerelmünk***❤️
***Nézd velem mostját - kedvesem -
az égnek, ahogy kibújik belőle valami,
valami, amit mások tán nem is értenek.
Szerelem van bennem, akarása
az odaadásnak. Himnusza a nevednek,
s gyöngéd ölelése - lelkemen - a kezednek.
A szüntelenség folyójából iszom,
pedig tudom, halandónak az tiltva van.
Én mégis e bűnt követem értünk, Angyalom.
Bűn ez mások szerint, de, ki bennünk lát,
tudja mit, s miért teszünk. Megmártózva
egymásban halálunk után is szeretünk.
Ki lelket is lát a testben, érti e szavakat,
s ismeri hangjait a reggeli dérnek. Értünk
szelíd ma a Nap, s fényei suttogva beszélnek.
Nem akarhatjuk ezt csak magunknak. Kell, hogy más is értse. Kell, hogy e zakatoló napokból kiszakadva többek is feküdjenek az életre.
De mi; tudjuk minden pillanatát, hisz egymásnak adtuk mindenünk. Tudom és érzem, hogy az égiek ezt örökre megadták nekünk.
Tudjuk, hogy így lesz, s senki sem pótolhatja ezt bennünk. Lehet forró nyár, a leghidegebb tél, de mindig lágyan takaró, boldog béke a mi szerelmünk**.
Papp Ádám
*Gyönyörű vers , szívhez szóló ! Köszönöm !*
***Nézd velem mostját - kedvesem -
az égnek, ahogy kibújik belőle valami,
valami, amit mások tán nem is értenek.
Szerelem van bennem, akarása
az odaadásnak. Himnusza a nevednek,
s gyöngéd ölelése - lelkemen - a kezednek.
A szüntelenség folyójából iszom,
pedig tudom, halandónak az tiltva van.
Én mégis e bűnt követem értünk, Angyalom.
Bűn ez mások szerint, de, ki bennünk lát,
tudja mit, s miért teszünk. Megmártózva
egymásban halálunk után is szeretünk.
Ki lelket is lát a testben, érti e szavakat,
s ismeri hangjait a reggeli dérnek. Értünk
szelíd ma a Nap, s fényei suttogva beszélnek.
Nem akarhatjuk ezt csak magunknak. Kell, hogy más is értse. Kell, hogy e zakatoló napokból kiszakadva többek is feküdjenek az életre.
De mi; tudjuk minden pillanatát, hisz egymásnak adtuk mindenünk. Tudom és érzem, hogy az égiek ezt örökre megadták nekünk.
Tudjuk, hogy így lesz, s senki sem pótolhatja ezt bennünk. Lehet forró nyár, a leghidegebb tél, de mindig lágyan takaró, boldog béke a mi szerelmünk**.
Papp Ádám
*Gyönyörű vers , szívhez szóló ! Köszönöm !*
***********************************************
*Verje meg az Isten*
*Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja-fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.
Verje meg az Isten
Nem egyszer, de százszor
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.
Verje meg az Isten,
Minden kis dolgába;
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája.
Mást érez s mást mond
Talpnyaló nyelvével.
Háromszínű lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.
Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Judásszerű két kezének
Tüzes ostorával!*
Pósa Lajos ( 1850-1914) - író, költő
("Isten nem ver bottal"
"Ki mint veti ágyát..."
"Aki másnak vermet ás..."
"Madarat tolláról..."
-- ősi magyar közmondások)
"A bűn zsoldja a halál" (Róm 6,23)
*Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja-fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.
Verje meg az Isten
Nem egyszer, de százszor
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.
Verje meg az Isten,
Minden kis dolgába;
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája.
Mást érez s mást mond
Talpnyaló nyelvével.
Háromszínű lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.
Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Judásszerű két kezének
Tüzes ostorával!*
Pósa Lajos ( 1850-1914) - író, költő
("Isten nem ver bottal"
"Ki mint veti ágyát..."
"Aki másnak vermet ás..."
"Madarat tolláról..."
-- ősi magyar közmondások)
"A bűn zsoldja a halál" (Róm 6,23)
**************************************************
Elmúlt minden fájdalom
Tudnod kell, véget ér az út
Ki imádkozik célba jut ,
Mikor azt látod itt a vég
Akkor nyílik meg az ég .
Az úton könnyes szemmel, sírva,
Virágot tettem egy sírra,
Éreztem egy meleg kezet
Ki az ki ennyire szeret ?
Jézus, ki mindent lát
Ki meghallgatja az imát,
Ő mindig tudja mit tegyen
Imánkat zárja, „ Úgy legyen „.
Zörgettem, de nem fogadtak,
Őszinte voltam, megtagadtak,
Úgy éreztem itt a vég
Panaszt sírtam, ebből elég .
Betegen, éjszakákon át
Vártam az egek csillagát
Könnyes szemmel , lázban égve
Imát suttogtam a sötétbe .
Nem tudtam mikor érkezik,
De én éreztem , létezik,
Majd elmúlt minden fájdalom
Mert Jézus ült az ágyamon.
Egyszer véget ér az út
Ki imát mondd az célba jut,
Mikor úgy érzed itt a vég,
Akkor nyílik meg az ég.
Jön a gyermek ki minden lát,
Ki meghallgatja az imát,
Jön, hogy csodákat tegyen,
Imánkat zárja „ Úgy legyen „
Hankovszki Ilonka
Tudnod kell, véget ér az út
Ki imádkozik célba jut ,
Mikor azt látod itt a vég
Akkor nyílik meg az ég .
Az úton könnyes szemmel, sírva,
Virágot tettem egy sírra,
Éreztem egy meleg kezet
Ki az ki ennyire szeret ?
Jézus, ki mindent lát
Ki meghallgatja az imát,
Ő mindig tudja mit tegyen
Imánkat zárja, „ Úgy legyen „.
Zörgettem, de nem fogadtak,
Őszinte voltam, megtagadtak,
Úgy éreztem itt a vég
Panaszt sírtam, ebből elég .
Betegen, éjszakákon át
Vártam az egek csillagát
Könnyes szemmel , lázban égve
Imát suttogtam a sötétbe .
Nem tudtam mikor érkezik,
De én éreztem , létezik,
Majd elmúlt minden fájdalom
Mert Jézus ült az ágyamon.
Egyszer véget ér az út
Ki imát mondd az célba jut,
Mikor úgy érzed itt a vég,
Akkor nyílik meg az ég.
Jön a gyermek ki minden lát,
Ki meghallgatja az imát,
Jön, hogy csodákat tegyen,
Imánkat zárja „ Úgy legyen „
Hankovszki Ilonka
****************************
Jézus szembe jön veled
Ha van benned valami szent,
Egy kevés Istenképűség,
Angyalt lát benned a világ,
A jóból kevés is elég.
Ha van imádban tiszta hit
Zárd ma össze két kezed,
Te is mondd az embereknek,
„Jézus szembe jön veled.”
Ha van szemedben tiszta fény
Indulj új hajnalok elé ,
Ahogy nyílik egy új remény
Útja a végtelen felé.
Ha lelkedben még él a vágy
Vigyázd a lángját míg lehet,
Hadd érezze a fáradt világ
Hogy átölelt a szeretet.
Ha van ajkadon tiszta szó
Mondd, hogy üzent a Szentlélek,
Légy hangos mint a harangszó
Mi dallamot ad az igének.
Ha készíted a terveket
Házat emelsz, szépet, nagyot,
Nagyon vigyázz semmit nem ér.
Ha nem raksz alá alapot.
Már értem Uram, ez a világ
Nem kincs, nem lázas pillanat,
Már értem Uram, nélküled
Össze dőlhet egy perc alatt.
Gyermek az ember, gyönge lény,
Nem nagy tudású csodás ész,
Ha nincs Ura, jó reménysége
Munkája sötét ködbe vész.
Uram, mi nem szomorkodunk
Egy cél van kitűzve elénk,
Nehéz utakon megy a nyáj
De tudjuk Jézus jön felénk
Hankovszki Ilonka
Ha van benned valami szent,
Egy kevés Istenképűség,
Angyalt lát benned a világ,
A jóból kevés is elég.
Ha van imádban tiszta hit
Zárd ma össze két kezed,
Te is mondd az embereknek,
„Jézus szembe jön veled.”
Ha van szemedben tiszta fény
Indulj új hajnalok elé ,
Ahogy nyílik egy új remény
Útja a végtelen felé.
Ha lelkedben még él a vágy
Vigyázd a lángját míg lehet,
Hadd érezze a fáradt világ
Hogy átölelt a szeretet.
Ha van ajkadon tiszta szó
Mondd, hogy üzent a Szentlélek,
Légy hangos mint a harangszó
Mi dallamot ad az igének.
Ha készíted a terveket
Házat emelsz, szépet, nagyot,
Nagyon vigyázz semmit nem ér.
Ha nem raksz alá alapot.
Már értem Uram, ez a világ
Nem kincs, nem lázas pillanat,
Már értem Uram, nélküled
Össze dőlhet egy perc alatt.
Gyermek az ember, gyönge lény,
Nem nagy tudású csodás ész,
Ha nincs Ura, jó reménysége
Munkája sötét ködbe vész.
Uram, mi nem szomorkodunk
Egy cél van kitűzve elénk,
Nehéz utakon megy a nyáj
De tudjuk Jézus jön felénk
Hankovszki Ilonka
******************************
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
Más vagyok…
Rám nézel, látod, hogy más vagyok,
De testemben nekem is szív dobog.
Bőrömön érzem megvető pillantásod,
Úgy fáj nekem, emberi gyarlóságod.
Embernek születtem, pont ahogy te,
Vagyok én is a szüleim mindene,
Velem is több a világ, épp, mint veled,
Fordítsad hát rám lesütött szemed.
Szavaim néked tán nem szólnak szépen,
Mégis figyelj rám, hallgass, ezt kérem!
Nem beteg vagyok, egyszerűen más,
S hidd el, nekem is hiányzik egy barát.
Éppúgy, mint ahogy esténként neked,
Belesajdul a lelkem, ha a világ kinevet.
Ezért kérlek szépen, segíts nekem élni,
Az utcát járva ne kelljen úgy félni:
A sok szomorú, sajnálkozó arctól,
Elég volt már, sok is a kudarcból.
Nézz a szemembe, lásd más vagyok,
De szemem, mint a tiéd úgy ragyog.
Megszülettem, mert dolgom van itt,
S eléneklem szíved ki nem mondott dalait,
Ha egyszer meghallod a hangom a szélben,
Közel kerülök lelkedhez, tudom, és érzem.
Mert nekem minden kincsem ott lapul,
Ezt hoztam én a másságommal vigaszul.
Hogy azt adjam néked, mi tőlem lehet tiéd,
Fogadd el őszinte szívem szeretetét...
********************************
❤️*Rám bíztad*❤️
❤️**Rám bíztad a szavakat Uram ,
Hogy visszhang legyek ég és föld között
Munkát adtál, ameddig élek mondjam,
És építsem mi egykor romba dőlt .
Kezedbe vettél, néha nagyon fájt,
És készítettél egy erős hidat,
Most már érzem bírom a terhelést,
Bántó szót, kritikát, nagy vihart.
Uram, érzem Te állsz lelkem hídján,
Nem panasz, de törvényeid nagyok,
Rám bíztad a szavakat Uram,
Köszönöm, hogy a Te költőd vagyok.❤️
Hankovszki Ilonka
Más vagyok…
Rám nézel, látod, hogy más vagyok,
De testemben nekem is szív dobog.
Bőrömön érzem megvető pillantásod,
Úgy fáj nekem, emberi gyarlóságod.
Embernek születtem, pont ahogy te,
Vagyok én is a szüleim mindene,
Velem is több a világ, épp, mint veled,
Fordítsad hát rám lesütött szemed.
Szavaim néked tán nem szólnak szépen,
Mégis figyelj rám, hallgass, ezt kérem!
Nem beteg vagyok, egyszerűen más,
S hidd el, nekem is hiányzik egy barát.
Éppúgy, mint ahogy esténként neked,
Belesajdul a lelkem, ha a világ kinevet.
Ezért kérlek szépen, segíts nekem élni,
Az utcát járva ne kelljen úgy félni:
A sok szomorú, sajnálkozó arctól,
Elég volt már, sok is a kudarcból.
Nézz a szemembe, lásd más vagyok,
De szemem, mint a tiéd úgy ragyog.
Megszülettem, mert dolgom van itt,
S eléneklem szíved ki nem mondott dalait,
Ha egyszer meghallod a hangom a szélben,
Közel kerülök lelkedhez, tudom, és érzem.
Mert nekem minden kincsem ott lapul,
Ezt hoztam én a másságommal vigaszul.
Hogy azt adjam néked, mi tőlem lehet tiéd,
Fogadd el őszinte szívem szeretetét...
********************************
❤️*Rám bíztad*❤️
❤️**Rám bíztad a szavakat Uram ,
Hogy visszhang legyek ég és föld között
Munkát adtál, ameddig élek mondjam,
És építsem mi egykor romba dőlt .
Kezedbe vettél, néha nagyon fájt,
És készítettél egy erős hidat,
Most már érzem bírom a terhelést,
Bántó szót, kritikát, nagy vihart.
Uram, érzem Te állsz lelkem hídján,
Nem panasz, de törvényeid nagyok,
Rám bíztad a szavakat Uram,
Köszönöm, hogy a Te költőd vagyok.❤️
Hankovszki Ilonka
************************************
Nincs ez így rendjén!
Az embernek annyi mindentől-mindenből tanulnia kellene..
*Elemek*..
**Tanulj a vadtól...
Amint az nem megy vérre,
nem jár gyilok a fejében,
csak maró éhét oltja
s elég arra vadászott étke
nem öl vágtában vakon,
nem halmoz tetemeket,
hogy mutassa vagyonát
pazar létét éli a vadon át.
Tanulj a fáktól...
Mind az ég felé igyekszik
s nem zárja, hanem ontja ösztönét
kéretlenül árnyat ad, s tűzifát
házat, bútorzatot, gerendát
gyümölcsét-lombját föléd hajtja
meghallgatja az imát,
bölcsőt s koporsód adja
gyökerével a Földet tapodja.
Tanulj a madártól...
Fészkét rakja sárból, szalmából,
magos sziklaszirten trónol
hű szolgája ő fészekaljnak,
míg csak, el nem hagyja
szabadság, szárnyra emeli
vele átutazza a Földet
gyengéd dalával hajnalt ébresztget
ha bús ha cserfes, szívedbe illeszted.
Tanulj a virágtól...
Mert millió szín s faj kavalkád,
s mégsem gyűlöli egyik a másikát
ki árnyékban, ki tűző napon,
szikes kopár hegyen, havason,
mind érzik, az EGY-et az igazt,
ott találnak örök vigaszt
oda veti mind magját, gyökerét
és ünnepre adja magát legelébb.
Tanulj a Földtől...
Lüktet a lábad alatt mégse hallod,
oldja a mérged, s te visszaiszod
növeli növényed, és tűri ágyúid,
véseteidnek üszkös örök nyoma
kezét nyújtja feléd, ki goromba
megtartja Hazád, házad, néped
és bölcsőt majd sírt is farag néked
egymásra simulnak a földben a vétkek.
Tanulj a víztől...
Nem fordul mint akarat,
csak egy irányban halad
s indulatát, a fodra cifrázza
hullámait eszerint veti táncba
mosdatja orcádat, szomjadat veszi
partján szemlélve lelkednek feszít,
egy csepp emberséget hint szerte széjjel
lélegezd be..., egészen mélyen.
Tanulj a széltől...
Simogass leginkább, mint a langy tavasz
és ne korbácsolj ahogyan a vad vihar
mert minden csapás te-rajtad áthatol
s oda érkezik, ahol még béke honol
szárítsd fel a sós tengerkönnyeket
és játssz, kócolj hajat, varázsolj mosolyt
ahogy a jó szél teszi, szép szelíden
a tomboló vihart kerülik vészesen.
Tanulj a fémtől...
Légy egyenes, rendíthetetlen
szavad, mint szikla úgy álljon az ég alatt
s ne borítsa hited, lendületed,
valami rozsdás, más vas-akarat
és dacolva, állj ki a jó ügyért
hol felemelhetsz más karokat
Csak hideg s merev ne légy...
az ég olvasztótengelye benned él!**
Béres Andrea. /Virág/
Az embernek annyi mindentől-mindenből tanulnia kellene..
*Elemek*..
**Tanulj a vadtól...
Amint az nem megy vérre,
nem jár gyilok a fejében,
csak maró éhét oltja
s elég arra vadászott étke
nem öl vágtában vakon,
nem halmoz tetemeket,
hogy mutassa vagyonát
pazar létét éli a vadon át.
Tanulj a fáktól...
Mind az ég felé igyekszik
s nem zárja, hanem ontja ösztönét
kéretlenül árnyat ad, s tűzifát
házat, bútorzatot, gerendát
gyümölcsét-lombját föléd hajtja
meghallgatja az imát,
bölcsőt s koporsód adja
gyökerével a Földet tapodja.
Tanulj a madártól...
Fészkét rakja sárból, szalmából,
magos sziklaszirten trónol
hű szolgája ő fészekaljnak,
míg csak, el nem hagyja
szabadság, szárnyra emeli
vele átutazza a Földet
gyengéd dalával hajnalt ébresztget
ha bús ha cserfes, szívedbe illeszted.
Tanulj a virágtól...
Mert millió szín s faj kavalkád,
s mégsem gyűlöli egyik a másikát
ki árnyékban, ki tűző napon,
szikes kopár hegyen, havason,
mind érzik, az EGY-et az igazt,
ott találnak örök vigaszt
oda veti mind magját, gyökerét
és ünnepre adja magát legelébb.
Tanulj a Földtől...
Lüktet a lábad alatt mégse hallod,
oldja a mérged, s te visszaiszod
növeli növényed, és tűri ágyúid,
véseteidnek üszkös örök nyoma
kezét nyújtja feléd, ki goromba
megtartja Hazád, házad, néped
és bölcsőt majd sírt is farag néked
egymásra simulnak a földben a vétkek.
Tanulj a víztől...
Nem fordul mint akarat,
csak egy irányban halad
s indulatát, a fodra cifrázza
hullámait eszerint veti táncba
mosdatja orcádat, szomjadat veszi
partján szemlélve lelkednek feszít,
egy csepp emberséget hint szerte széjjel
lélegezd be..., egészen mélyen.
Tanulj a széltől...
Simogass leginkább, mint a langy tavasz
és ne korbácsolj ahogyan a vad vihar
mert minden csapás te-rajtad áthatol
s oda érkezik, ahol még béke honol
szárítsd fel a sós tengerkönnyeket
és játssz, kócolj hajat, varázsolj mosolyt
ahogy a jó szél teszi, szép szelíden
a tomboló vihart kerülik vészesen.
Tanulj a fémtől...
Légy egyenes, rendíthetetlen
szavad, mint szikla úgy álljon az ég alatt
s ne borítsa hited, lendületed,
valami rozsdás, más vas-akarat
és dacolva, állj ki a jó ügyért
hol felemelhetsz más karokat
Csak hideg s merev ne légy...
az ég olvasztótengelye benned él!**
Béres Andrea. /Virág/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése