Hankovszki Ilonka
*A mélység őrzi arcvonásaid,
Fölidéz bennem valami nagyon szépet,
A szív letépte magáról a leplet,
... S én fölismertem azt a régi képet.
Egy elmúlt élet része vagy nekem
Tudom mit gondolsz ha szemed ragyog,
Hát ezért van ,hogy ennyire hiányzol,
Mert bennem élsz, a te részed vagyok.
Volt közös élet egy elmúlt világban,
De hol hibáztunk hogy elszakítottak?
Hány év múlt el ,hogy mi együtt éltünk?
Mért támadtak fel a fáradt holtak?
Egy elsüllyedt világot hoztunk vissza,
Hogy megmutassuk, akkor is volt törvény,
S míg dúlt a harc az ég és föld között,
Két érző szívet elsodort az örvény.
Csak azt tudtuk, hogy élni akarunk,
Az ég látta, hogy nem vagyunk rosszak,
Most megengedi hogy fölismerjem arcod,
Mert szívem mélyén él a régi korszak.
Egy visszatérő álmot gyakran látok,
Egy elmúlt világ, de arcod ott ragyog,
Olyan világ ma már nem létezik,
Boldog élet, s én melletted vagyok.
Mint itt a mában úgy szerettelek,
Boldog vagyok ha szemed rám ragyog,
Nem fontos a test, csak a lélek,
És én lélekben csak a tied vagyok*
Hankovszki Ilonka
*Ilyen csodálatos verset csak
Te tudsz írni* *SZERETLEK*
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése