💖Édes Jóm, Mindenem💖

Ady Endre levele Brüll Adélhoz 
(Budapest, 1905. ősz)

Édes Jóm, Mindenem,

álmom, ébrenlétem, szenvedésem, örömem te vagy. Lásd és érezd meg, mennyire szeretlek. S könyörülj, ha tudsz és akarsz. Soha ennyire testem-lelkem nem voltál. Egész gyötrelmem s betegségem te körötted vibrálnak. Ha úgy érzed, hogy igazságtalankodom, akkor lásd is meg az okát. Nagyon szeretlek, óhajtlak. Nagyon hamar el kell dőlnie a sorsomnak, mert így nem bírom. Százszor jelensz meg nekem éjszakánként s én milliószor csókollak. Szeretlek, nagyon-nagyon, talán az elpusztulásig. Ha te ezt nem hiszed, s ha így viselkedsz, tönkremegyek, vagy nagyon veszettet, bolondot csinálok.

Csókollak, szorítlak, vágyammal benned vagyok, te édes, egyetlen Asszony.

💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Grigo Zoltán:  Várlak

Az ajtóban foglak várni,
Úgy gyere hozzám, ahogy vagy,
Hozd el a szívedet, a lelkedet,
Hagyj ott mindent, ami nem te vagy.

Ha itt leszel, sírok neked,
Némán hulló tiszta könnyeket,
Lemosom rólad a bánatot,
A magány szántotta éveket.

Helyette arcodra simítom,
A fűszálon rezgő harmatot,
Hajnalt lehelek homlokodra,
Lecsókolom rólad a tegnapot.

Fonok hajadba napsugarat,
Szemeidre fénylő csillagot,
És lágy hangú melódiákat,
Hozok neked az ajkamon.

Elringatlak téged szelíden,
Ahogy tó vize a csónakot,
Itt alszol majd a szívemen,
Hisz a párnád is én vagyok.

💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Varjú Zoltán: Elrejtett szavak

Igaz szerelmet adtál,
Lelkem perzselő lángot.
Delej-varázs szikrát.
Ébren megélt álmot.
Igaz szerelmet adtál,
Szívedben izzó lángot.
Isteni igében a hitet,
Mit ember még nem látott.
Igaz szerelmet adtál,
Lelkem perzselő lángot.
Hogyan adjam tovább
A bennem élő álmod?
Igaz szerelmet adtál,
Szívedben izzó lángot.
Odaadtam érte a lelkem
S benne az egész világot.
Igaz szerelmet adtál,
Lelkem perzselő lángot.
Szavak közé rejtve
A régen várt valóságot.
Igaz szerelmet kapni,
Amire a szíved mindig vágyott!
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Pierre de Ronsard


Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass, 
lehelj belém, tüzesítsd át e testet, 
adj még ezer csókot és még tízezret; 
a szerelem nem számol s mindig szomjas.
Csókolj, míg ajkad illatos és nedves, 
ne kíméld, úgyis megfakul maholnap, 
s az Alvilág sápadt ködébe olvad,
hol porrá válik, többé sem lesz.
Szorítsd körém öled piros rózsáját,
amíg mézédes, szédült vonaglásunk,
a kis halál, mindkettőnk lényén átjár;
s ha vágyam maghal, hamarost feltámad;
csókolj tovább, hogy ismét nekivágjunk
a kurta napnak s rövid éjszakának
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖