*Árnyék élet*

Levegőt ölel két kezem,
markolja a nincs-et,
hol régen őrizte a kincset,
a lélek nem fogja fel.
A LÉLEK NEM FOGJA FEL!
Felkelni reggel, nagyon kár,
a kávénak íze-nincsen már,
hazamenni, minek?
A kapuban senki sem vár.
A KAPUBAN SENKI SEM VÁR!
És minden, minden csak fáj,
az asztalon az ebéd-ahogy téged vár.
Megnyugtat a cipőd, ahogy az ajtóban áll,
de belém hasít a tudat- nincs hozzá láb!
NINCS HOZZÁ LÁB!
Bármerre nézek,
minden Téged idézget,
dörzsöli az orrom alá,
a sok élményt mi várt még rád,
mennyi mindent szerettél volna tenni még,
ki szeretve van, annak az életből sohasem elég!
A SZERETETBŐL SOHASEM ELÉG!
Csak menni, menni kellett volna még,
de egyre több erre a szemét,
a tiszta lelkek lába alatt
nem bírja el a szív, a mocskot, a sarat.
NEM BÍRJA EL A SZÍV, A MOCSKOT, A SARAT!
Az illatod a széllel száll,
hangodon szól a kertben a madár.
Mindenki szemében más voltál,
darabok, szeletek, részek,
csak nekem adtad önmagad, az egészet!
NEKEM ADTAD AZ EGÉSZET!
Mégis, mégis itt hagytál,
kivert kutya az esőben-ez lettem már,
árva, síró, árnyék,
mit vigyek az életben tovább még?
MIT VIGYEK AZ ÉLETBEN TOVÁBB MÉG?
Morzsákból gyúrjak kenyeret,
a sok tébolyult ezen csak nevet,
ma már nincs mérték,
mi megmutatná: ez az érték!
A papírról szépen halványulnak, tűnnek el terveim,
Ki fogja most olvasni verseim?
KI FOGJA OLVASNI VERSEIM?
Sehol sem látlak, mindenben ott vagy,
te vagy a nappali fény, a hajnali fagy.
Te vagy a kabát, mi velem az utcán szembe jön,
te vagy a levegő, mi kitölti a tüdőm.
Téged formál az égen a felhő,
József Attilát idézi: Milyen óriás Ő!
MILYEN ÓRIÁS Ő!
El is mentél, de itt is maradtál,
magad után fekete lyukat hagytál,
örökké váltál-azzal, hogy meghaltál.
ÖRÖKKÉ VÁLTÁL AZZAL, HOGY MEGHALTÁL!
Mosoly nélküli arcom,
az üres ég felé tartom,
leteszem fegyverem,
felszámolom minden harcom.
Szikla voltál életemben,
szilárd szeretet, támasz, háttér, alap, - A MINDEN!
Hordozlak magamban -Wass Albert szavakban,
a víz szalad, de a kő marad, A KŐ MARAD!
Az idő szalad, a fájdalom marad,
átkozottul nehéz annak,
ki téged szeretett, de nélküled maradt.
ÁTKOZOTTUL NEHÉZ ANNAK,
KI TÉGED SZERETETT, DE NÉLKÜLED MARADT!

/ismeretlen/