Kérdéssel fordultam az éghez,
Istenem, Te adj választ nekem,
Merre menjek én ezen a földön?
Mit kell megvédjen a két kezem ?
Ide súgta szívembe a választ,
" Itt maradj, mert itt az otthonod,
Szívedben van szeretet, és béke,
Már évszázadok óta hordozod.
A gyökerek már ezer éve tartják
Nem is lehet ki szakítani már,
Ne rohanj bele e nagy világba
Mert Erdély ország sírva visszavár.
Soha ne hagyd el az örökséget,
Nézd a világot, már mindenki sír
Mindig veled voltam, és maradok,
Így a lelked majd mindent ki bír .
Ezer csapás érte már e földet,
Mindig láttam hogy a lelked fáj,
Véres kezekkel írták fel az ősök,
Hogy a tied az Erdélyi táj,
Azt akarom ,hogy ilyen maradj,
Nekem neveld fel a gyermeket,
Mondj el neki minden igazságot,
És ne félj, mert ott leszek veled."
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Nincs egy szó
Nem örülsz, de a bánat sem látszik
A sors veled még mindig játszik,
De te nem látsz már semmi szépet,
Néha nézel egy rejtett képet,
Rá szorítod fájó szívedre
Majd vissza rakod a zsebedbe,
Egyre ritkábban simogatod,
Ha nagyon fáj is, elhallgatod,
Hiába sírsz , nem kérdez senki
Te már nem tudod mit kell tenni,
Csak vagy némán, ki nem bánt senkit
Ki mindet adott, és nem kért semmit,
Nem örülsz , nem szólsz , nem lázadsz
Csak azt érzed ,hogy nagyon fáradsz,
Valami fogy , élted már terhes ,
Mert nincs egy szó mi hozzád kedves.
💔💔💔💔💔💔💔💔💔💔💔💔
Nem csitul
Soha nem csitul
A szívben égő láz,
Életedre titkon
Hű imám vigyáz ,
Ha te boldogan élsz
Annak örülök én is,
Látod hogy nevetek
Belül sírok mégis.
A szívben égő láz,
Életedre titkon
Hű imám vigyáz ,
Ha te boldogan élsz
Annak örülök én is,
Látod hogy nevetek
Belül sírok mégis.
💖💖💖💖💖💖💖
Ha nem lesz
Ha nem lesz fény,rám zúdul a sötét,
Ha életem lezárja két szemét,
Versek őrzik a számos szívsebet,
Nem siratom mi végleg elveszett.
Az élet így szóródik szerte szét
Pár rím őrzi a múlt idő neszét,
Látom , senki nem maradhat itt
Az élet minden embert megtanít
Örülni annak mi öröké megmarad
Érteni azt , csak a lélek szabad.
Ha életem lezárja két szemét,
Versek őrzik a számos szívsebet,
Nem siratom mi végleg elveszett.
Az élet így szóródik szerte szét
Pár rím őrzi a múlt idő neszét,
Látom , senki nem maradhat itt
Az élet minden embert megtanít
Örülni annak mi öröké megmarad
Érteni azt , csak a lélek szabad.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Az ablak előtt állok
Az ablak előtt állok
Szembe nézek a fénnyel
Szívemben dúl a harc
Küzd a bú a reménnyel.
Valami csodát várok
Hangot, mi föl tud rázni,
De úgy látom a bú
Ma is meg fog alázni.
Szomorú tekintettel
Meddig fogok állni ?
Más már nem érdekel,
Őt szeretném ma látni .
Az ablak előtt állok
Szembe nézek a fénnyel
Szívemben dúl a harc
Küzd a bú a reménnyel.
Valami csodát várok
Hangot, mi föl tud rázni,
De úgy látom a bú
Ma is meg fog alázni.
Szomorú tekintettel
Meddig fogok állni ?
Más már nem érdekel,
Őt szeretném ma látni .
💖💖💖💖💖💖💖💖
Nem tudok pihenni
Magamnak teremtett világban
Az utakon még futnom kell,
Ha elesek nincs több teremtés
Nem csak egy ember bukik el.
Ha egyszer mégis útól érne
A bűnnek fájó szégyene,
Úgy heverne minden versem
Mint húrra dermedt holt zene.
Érzem, még nem lehet pihenni,
A verseim még hajtanak,
Nem tudom eldobni a tollat
S üvölteni, hogy " Hagyjanak !"
Ne arról szóljon majd a világ
Hogy egyszer volt, de félreállt,
Inkább leírok minden percet
S barátként várom a halált.
Magamnak teremtett világban
Az utakon még futnom kell,
Ha elesek nincs több teremtés
Nem csak egy ember bukik el.
Ha egyszer mégis útól érne
A bűnnek fájó szégyene,
Úgy heverne minden versem
Mint húrra dermedt holt zene.
Érzem, még nem lehet pihenni,
A verseim még hajtanak,
Nem tudom eldobni a tollat
S üvölteni, hogy " Hagyjanak !"
Ne arról szóljon majd a világ
Hogy egyszer volt, de félreállt,
Inkább leírok minden percet
S barátként várom a halált.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖
A magányban
Mikor nem csönget senki mert nem maradt barátom,
Mikor hajam színe is változik mint a levél a fákon,
Mikor a bús magánytól felsóhajt a szívem
A lelkemet megzörgeti és vigasztal az Isten.
Mikor azt érzem elhagytak, és kapaszkodva állok,
A legszebb évek elmúltak de még csodára várok,
Mikor a könnyek peregtek és megrendült a hitem,
Újra kopogott szívemen, el jött hozzám az Isten.
Mikor nem csönget senki mert nem maradt barátom,
Mikor hajam színe is változik mint a levél a fákon,
Mikor a bús magánytól felsóhajt a szívem
A lelkemet megzörgeti és vigasztal az Isten.
Mikor azt érzem elhagytak, és kapaszkodva állok,
A legszebb évek elmúltak de még csodára várok,
Mikor a könnyek peregtek és megrendült a hitem,
Újra kopogott szívemen, el jött hozzám az Isten.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Szólj valamit
Ki életet adtál ,ki mindig szerettél
Vihar tépte hajón értem fölébredtél,
A vizeken járva nyújtottad a kezed,
Tőled megtanultam milyen a szeretet,
Ne engedd , hogy tekintetem le vegyem terólad
Uram ne engedd , hogy elhagyjam hajódat,
Ha azt látod félek, szólj valamit kérlek
Ha nem adsz jeleket az jó útról is letérek.
Ki életet adtál ,ki mindig szerettél
Vihar tépte hajón értem fölébredtél,
A vizeken járva nyújtottad a kezed,
Tőled megtanultam milyen a szeretet,
Ne engedd , hogy tekintetem le vegyem terólad
Uram ne engedd , hogy elhagyjam hajódat,
Ha azt látod félek, szólj valamit kérlek
Ha nem adsz jeleket az jó útról is letérek.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Már nem sírunk
Már nem sírunk ha valaki megbántott
Erőssé tett a mindennapok harca ,
Megtanultuk, és tudomásul vettük
A másik ember is az Isten arca .
Már nem sírunk ha lerogyunk a porba
Megtanították , hogyan kell fölállni,
Nem vádaskodunk, el tűrjük ami van
Mert csak így lehet jobb emberré válni .
Már nem sírunk mikor a termő fánkat
Valaki húzza , tépi , vagy zilálja ,
Ami maradt az nyújtózik a fényben
Majd saját magát újból regenerálja .
Már nem sírunk ha életünk hajóját
Vad hullámok dobálják szüntelen ,
Az evező lapátot el nem dobjuk
Csak majd ott, a kristálytengeren .
Ha el fogyott a fény akkor sem sírunk
Mikor a sötét mély gödörbe dönt ,
Akkor is van jel ami vezessen,
Egy arc ragyog nekünk majd odafönt .
Nem sírunk ha elhagynak a barátok,
A kérdésekre van aki felel,
Van Jézusa e meggyötört világnak,
Ki így sóhajt,"Én soha nem hagylak el."
Már nem sírunk ha valaki megbántott
Erőssé tett a mindennapok harca ,
Megtanultuk, és tudomásul vettük
A másik ember is az Isten arca .
Már nem sírunk ha lerogyunk a porba
Megtanították , hogyan kell fölállni,
Nem vádaskodunk, el tűrjük ami van
Mert csak így lehet jobb emberré válni .
Már nem sírunk mikor a termő fánkat
Valaki húzza , tépi , vagy zilálja ,
Ami maradt az nyújtózik a fényben
Majd saját magát újból regenerálja .
Már nem sírunk ha életünk hajóját
Vad hullámok dobálják szüntelen ,
Az evező lapátot el nem dobjuk
Csak majd ott, a kristálytengeren .
Ha el fogyott a fény akkor sem sírunk
Mikor a sötét mély gödörbe dönt ,
Akkor is van jel ami vezessen,
Egy arc ragyog nekünk majd odafönt .
Nem sírunk ha elhagynak a barátok,
A kérdésekre van aki felel,
Van Jézusa e meggyötört világnak,
Ki így sóhajt,"Én soha nem hagylak el."
💖💖💖💖💖💖💖💖💖
A honvágyra nincs gyógyszer
Csak itt tudok élni ahol megszülettem,
Itt mondtam ki először : Édesanyám
Remegő kezekkel forgatom a tollat,
Hogy lássa mindenki , itt az én hazám.
Én is mentem, de nem tudtam maradni
Úgy éreztem , hogy nagy beteg vagyok,
A honvágyat nem gyógyítja semmi,
Könnyes szemmel mondtam„ Én itt meghalok „.
Vigyél haza mert ott engem szeretnek,
Nem kell a gazdaság, minden idegen,
Itthon a szememből ki tudják olvasni,
Ha valami fáj jönnek szívesen .
Barátok vigasztalnak, a testvér átölel,
Idős szüleim imáját hallhatom,
És visszajöttem ide ahol megszülettem,
Mert itt a hazám, és itt az otthonom.
A határkövet könnyekkel öntöztem,
És újra kimondtam , Soha nem megyek !
Ha rabszolga sorsra ítél majd az élet
Akkor is maradok, de nem szenvedek.
A honvágyra nem létezik gyógyszer,
Itthon a virágok illata is más ,
Hűséges maradok minden örökséghez,
Örökké él bennem ez a vallomás.
Ti se menjetek el, hangos szóval mondom,
Számtalan vándorban sír egy gondolat ,
A gyökereink olyan mélyen vannak,
Csak az lehet boldog ki itthon marad.
Hallgatom a Szamos hangos csobogását
Megnyitva otthonom fényes ablakát,
Begyógyult a honvágy minden vérző sebe,
Nem hagyom el többé az otthont,a hazát.
Csak itt tudok élni ahol megszülettem,
Itt mondtam ki először : Édesanyám
Remegő kezekkel forgatom a tollat,
Hogy lássa mindenki , itt az én hazám.
Én is mentem, de nem tudtam maradni
Úgy éreztem , hogy nagy beteg vagyok,
A honvágyat nem gyógyítja semmi,
Könnyes szemmel mondtam„ Én itt meghalok „.
Vigyél haza mert ott engem szeretnek,
Nem kell a gazdaság, minden idegen,
Itthon a szememből ki tudják olvasni,
Ha valami fáj jönnek szívesen .
Barátok vigasztalnak, a testvér átölel,
Idős szüleim imáját hallhatom,
És visszajöttem ide ahol megszülettem,
Mert itt a hazám, és itt az otthonom.
A határkövet könnyekkel öntöztem,
És újra kimondtam , Soha nem megyek !
Ha rabszolga sorsra ítél majd az élet
Akkor is maradok, de nem szenvedek.
A honvágyra nem létezik gyógyszer,
Itthon a virágok illata is más ,
Hűséges maradok minden örökséghez,
Örökké él bennem ez a vallomás.
Ti se menjetek el, hangos szóval mondom,
Számtalan vándorban sír egy gondolat ,
A gyökereink olyan mélyen vannak,
Csak az lehet boldog ki itthon marad.
Hallgatom a Szamos hangos csobogását
Megnyitva otthonom fényes ablakát,
Begyógyult a honvágy minden vérző sebe,
Nem hagyom el többé az otthont,a hazát.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Csak álomkép
Álmodozz csak ábrándozva
Úgy tedd, hogy semmit ne kérdezz,
Teremts magadnak szép világot
Mi ott terem soha ne fékezd ,
Legyen tökéletes az álmod
Hiszen az életed nem az,
Ha ébren vagy , mindent eljátszol
De egy szavad sem volt igaz.
Engem az ígéret nem ámít
Ne meséld el milyen a szép,
Ne hazudj tovább önmagadnak
Tudom milyen a sors, a lét .
Álmodozz csak ábrándozva
Úgy tedd, hogy semmit ne kérdezz,
Teremts magadnak szép világot
Mi ott terem soha ne fékezd ,
Legyen tökéletes az álmod
Hiszen az életed nem az,
Ha ébren vagy , mindent eljátszol
De egy szavad sem volt igaz.
Engem az ígéret nem ámít
Ne meséld el milyen a szép,
Ne hazudj tovább önmagadnak
Tudom milyen a sors, a lét .
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Álmaimban
Álmaimban még valahol
Szállok mint a kihullott toll,
Megelőzök nyarat, telet,
Lehullok a szíved felett.
Álmaimnak nincsen partja
Széleit a remény tartja,
Nagyon messze a valóság
Mint az örökkévalóság.
Álmaimban veled vagyok
A két szemem reád ragyog,
Csoda folyik ránk az égből
A mindenség közepéből.
Álmaimban még valahol
Szállok mint a kihullott toll,
Megelőzök nyarat, telet,
Lehullok a szíved felett.
Álmaimnak nincsen partja
Széleit a remény tartja,
Nagyon messze a valóság
Mint az örökkévalóság.
Álmaimban veled vagyok
A két szemem reád ragyog,
Csoda folyik ránk az égből
A mindenség közepéből.
💖💖💖💖💖💖💖💖
Vártad őt
Ha vártál valakit remegve
Sóhajtozva egyszer legalább,
Akkor rímet karcolhatsz a lapra
Kiöntve szíved érző dallamát.
Ha vártad őt a fényes holdat lesve
És illat csorgott rád a fák alatt,
Karcold rá egy hószínű papírra
Az érzést mi benned megmaradt.
Olvasd fel mindennap magadnak,
Hallgasd szíved fáradt ritmusát,
Oda szárnyal vissza egész lényed,
Mint forró villám tör a múltba át.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Csoda történik
Valahol tavasz készülődik
Mintha már ébredne a világ,
A nappalok már fényesebbek
Bólogat sok kicsi hóvirág,
Hiszem, hogy megújul az élet
Lesznek virágok majd nagyobbak,
Többet mosolyog majd az ember
Jobban szeretnek, s álmodoznak,
A tavasz erőt szór a földre
Amint forog nagy körhintája,
Lassan melegszik a mindenség,
S ígéretét valóra váltja ,
Ha most nézed, még hihetetlen,
Halott a fa, sötét az ága,
Csoda történik szemünk előtt
Az ég virágot hint a tájra .
💖💖💖💖💖💖💖💖
Veled beszélek
Úgy szeretnék veled beszélni,
Hogy legyen még kedved élni,
Hidd el, hallom sóhajtásod ,
És minden kérő imádságod.
Veled mondom, veled kérem
Míg az égi trónt elérem,
Adj nyugalmat , egészséget,
A lelkünknek békességet,
Ne nézd Uram bűneinket
Csak a hulló könnyeinket,
Dicső imát zeng az ajkunk,
Könyörülj meg Jézus rajtunk
💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Tavaszi esőben
Eleredt az eső csendesen,
Figyelem a kertet milyen boldog,
Szemem előtt nőnek a virágok
Ma is vannak varázslatos dolgok.
Kis madarak rejtőznek a fákon
Csendben vannak, türelmesen várnak,
Látom, a cseresznyefa ágon
Kicsi lábuk örömtáncot járnak.
Csodálatos körforgás a világ
Életre kelt minden amit látok,
A fellegek fürösztik a tájat ,
Az ablak előtt csodálkozva állok .
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Ha akarom
A verssorokat Szivárvánnyal festem,
Fehér felhőre fektetem a testem,
A képzelet olyan messze tud vinni
Ki még nem repült el sem tudja hinni.
Észre vettem az ajtó ki van tárva,
Így be léptem a hold udvarába,
Vissza néztem, a föld nem látszott,
A képzelet merész játékot játszott.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Szeretem ezt a szót
Nagyon szeretem ezt a szót , hogy " Majd ",
Mert azt jelenti lesz még folytatás,
Az idők hátán lovagol e kis szó,
Ha azt mondod " Majd ", megmarad a hatás .
" Majd jövök, majd hívlak, majd meglátod "
Ugye érzed hogy benne van az élet ?
Valamire várni , annyit jelent
Remélsz még valami ujjat, szépet .
Nagyon szeretem ezt a szót, hogy " Majd ",
Mert e szóban benne van a " Ma" ,
Jelenné tudja formálni az időt ,
És valóság lesz kimondott szava .
Valamire, vagy valakire várni ,
Lehet cél, lehet a szívek álma,
Ha semmit nem hoz karjain a " Ma "
" Majd " újra remél két karját kitárva.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Gyere nézd meg....
Leírhatatlan nyugalom
A lélekben nagy béke,
Azt kérdezed hol jártam ?
Úgy gondolom az égbe.
Ismerős volt minden arc
Néztek mint a gyermek,
Áradt a meleg fényesség,
És szólt egy hang ," gyertek ".
Éreztem otthon vagyok
Éppen úgy mint régen ,
Mint mikor ősz hajszál
Nem bomlott szét a szélben,
A lelkem föl emelkedett
Elhagytam az országot,
Valaki szólt," Gyere nézd meg
A fényes mennyországot ."
💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Minden éjjel
Mikor a Sarkcsillag megjelenik az égen
Neked üzenek sok éjszakákon át ,
Ha mégis lehullik egy csillag az égről,
Nyisd meg a szíved , halld az éj szavát.
Suhan az üzenet fehér szárnyon szállva,
Onnan vetítem rád minden sugarát,
Megcsókolom ajkad álmos sóhajtását,
Minden éjjel mondok érted egy imát.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
A lélek ébred
Féltem,a sorsom is föllázadt ,
De győzött újra az alázat ,
Ha félsz, a lélek meztelen,
Benne a jóság megterem.
Le akart gyűrni a harag
De csirába szökkent a mag,
Valami átjárta a lelket
Bennem él aki megteremtett.
A bűn követ mint egy kísértet,
Bárhogy ámít , a lélek ébred,
Az életet az Isten adja ,
Védi, vigyázza, befogadja.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖
A költő világa
Ez egy más világ , ennek nincs határa,
Itt minden lehet , itt mindent szabad
A szavak beszélnek álmaink szaladnak
Akár a mesében minden úgy halad .
Lehet álmodozni , új világot keresni,
Mindennap a földet körbe-körbe járni,
Elhozni a világ mind a hét csodáját ,
Az álmok útjain tündérekre várni .
Föl lehet ébredni, keservesen nézni ,
Mindaz ami szép nem lehet az enyém ,
De bármilyen ragyogás van ezen a földön,
Ha nem érinthetem, van szívemben remény.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Úgy szeretném
Az éjből, mely mindent
Emlékkamrába zár,
Hová a lét áthömpölyög
Hol nincsen tél, csak nyár,
Onnan már vissza nem talál
Ki elment messze le ,
Úgy szeretném ha eljönnél
Csak egyszer még ide.
Szemedben kialudt a fény
Soha többé nem ég,
Csukott szemeddel is tekints
Vágyó szemebe még.
Az örök lélek megremeg
Valamit mondana,
Túl az élet függönyén
Megérint sóhaja .
💖💖💖💖💖💖
Egy zászlót
Uram, csak egy zászlót lengess,
Olyat ami neked kedves,
Hófehéret, tisztát, szépet
Amit a nép szét nem téphet.
Feszítsd Uram föl az égre
Vérvörössel írd rá " BÉKE "
Rettenjen meg minden ember ,
Remegjen meg föld, és tenger,
Vegyék tudomásul végre ,
Egy hatalom van , fönn az égbe.
Ki nem érti, ki nem tudja,
A semmibe vezet útja ,
Uram , vedd el a kétséget
Adj földünkre BÉKESSÉGET .
💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Ne félj
Ne félj kedves ,ne félj jó barát ,
Néha egy kis gyötrődés nem árt,
Ha nem volna fájdalom és bánat,
Soha nem nyitnád imára a szádat.
Az is elég ha csak némán mondod
Látja Isten minden egyes gondod
Csak annyit kér, csukd be a szemed
És zárd imára két fáradt kezed.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Nagy zavaromban
Fordulsz felém a pillantás után,
Én elpirulok némán és bután,
Te mosolyogsz, a szívem nagyot dobban
Én érzem, hogy szeretlek egyre jobban.
Játszik a sors, játszik velem az élet,
Miért hozott az útjaimba téged ?
Ha jössz felém nem tudom mit kell tenni,
Elfelejtem , hogy levegőt kell venni .
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Mindig vártak
Ma is tisztán látom, kapuban álldogálva
Meggörnyedt háttal vártak a kis családra,
Mi nem késlekedtünk, mindig szívesen menve
Boldog öleléssel nézünk a szemekbe.
Nagyapa, nagymama, ketten üldögéltek
Az unokákra vártak, és soha nem féltek,
Tudták megérkezünk, nagy volt a hatalmuk
Három somfa alatt volt a birodalmunk.
Jaj, szívesen mentem, boldog voltam ottan
Három somfa alatt tábort vertem nyomban,
Mikor majd a napnak letűnt meleg fénye
Remegve indultam, a vendégségnek vége.
És eljött az idő, végleg vége szakadt
Imádkozva álltam, alattam omlott a part,
" Nem lesz hová jönni ",sírtam mint egy árva
Már nincs a vasárnapnak , se színe, se árnya.
Visszasírtam százszor a két öreg embert
Kikkel a vasárnap örök emléket nyert,
Én a sírgödörnél nagyon hangosan sírtam
Úgy fájt a veszteség, némán már nem bírtam.
Hullottak könnyeim a lelkész szavára
Tudtam , a könnyeim nem áradtak hiába,
Éreztem , a múltnak nem marad hatalma
Elszárad a somfa, össze dől birodalma.
Újra elindultam, de már nem várt senki,
Bezárt kapuk előtt mit lehetett tenni ?
Sok boldog napokért a temetőt járom
A nagyszülők sírját imádkozva áldom.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Nincs költői túlzás
Nincs költői túlzás, nem is volt soha,
A sors neki is fáj, hozzá is mostoha,
Ha megmozdul a toll látod papírra vetve
Mindazt amit a szív igazán szeretne,
Nincs költői túlzás, a sorok nem hazudnak,
Nem arról beszélnek, hogy ők mindent tudnak,
Mindig volt egy érzés mi szívén átszűrődött
S majd ezen a nagy világ sokáig tűnődött.
Nincs költői túlzás, csak küldetését végzi,
Van ki verssorait újra fölidézi,
Szereti hazáját, vágyja a szerelmet
Úgy féli az Istent, versben kért kegyelmet.
Nincs költői túlzás, ő is nagyon fél,
Csak azt veti papírra mi szívében él,
Kevés az olyan ember ki a mélybe lát,
A költő nem tagadja soha önmagát.
Nincs költői túlzás, nincs benne semmi más
Csak álmodozó lélek és egy pár vallomás,
Olykor hangoskodik, ajkán verse csendül,
Érzésekről beszél ami rímre zendül.
Nincs költői túlzás, nem is volt soha,
A sors neki is fáj, hozzá is mostoha,
Ha megmozdul a toll látod papírra vetve
Mindazt amit a szív igazán szeretne,
Nincs költői túlzás, a sorok nem hazudnak,
Nem arról beszélnek, hogy ők mindent tudnak,
Mindig volt egy érzés mi szívén átszűrődött
S majd ezen a nagy világ sokáig tűnődött.
Nincs költői túlzás, csak küldetését végzi,
Van ki verssorait újra fölidézi,
Szereti hazáját, vágyja a szerelmet
Úgy féli az Istent, versben kért kegyelmet.
Nincs költői túlzás, ő is nagyon fél,
Csak azt veti papírra mi szívében él,
Kevés az olyan ember ki a mélybe lát,
A költő nem tagadja soha önmagát.
Nincs költői túlzás, nincs benne semmi más
Csak álmodozó lélek és egy pár vallomás,
Olykor hangoskodik, ajkán verse csendül,
Érzésekről beszél ami rímre zendül.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Kicsike lábnyom
Nagy sóhaj vagyok,rég elkezdett zene
Mi fölemelkedett a szürke semmibe,
Vagyok könyörgés, a küzdelmes élet
Kit a sors keze védett, aztán tépett .
Mi utánam marad, egy kicsike lábnyom
Mit jól fölruházott keresztekkel az álmom,
Valóság vagyok, de mindent megtennék,
Hogy a jövőben legyek egy kedves emlék.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
