(A némaságban egy cseppnyi nesz,
de nem hittem, hogy az majd megsebez...)
Amikor a szemeimre
vetetted vágyaktól táncoló szemed,
egy pillanatban több idő volt,
mint amennyi valóban lehet.
Nem tudom miként,
s hogy csináltad,
de - mint az állat - étket adtam
vágyam akaratának.
Egyre gyorsabban kapkodtam
e túlfűtött való levegőjét,
s ott hagytam veled az életem
a kettőnk lepedőjén.
Nem kellett a szó
s, szemeid maró akarása sem.
Elég volt az ösztön, az imádat,
elég volt a csók meztelen lelkemen.
Homlokodtól a Vénuszig szaladtam -
bejárva melleid csúcsát,
adva magam - mint, ki halálba fut,
s szép mosoly ragyogja arcát.
S te talán most azt hiszed,
csak egy aktus vagy bennem,
csak egy nő, kit elfelednék
megannyi könnyű reggelen,
de nem lehet,
mert vöröslő nyomokat hagytál
a lelkemen.
De nem lehet,
mert nélküled az idő is
megégeti mindenem.
💖💖💖💖💖💖💖
Papp Ádám: ...a lelkem
Valakinél ott hagytam a lelkem.
Érzem; hűen őrzi azt,
s - mint könnyű jóságot -
élteti szüntelen bennem.
Valakinél ott hagytam a lelkem,
kinek szavait dallam járja át.
Ki ismeri zenémnek titkait,
ki tudja, hogy bennem mi fáj.
Valakinél ott hagytam a lelkem.
Kusza vázlatból lett szürkeség
mit létem színei ragyognak be,
s öröm minden, ha a fényhez ér.
Valakinél ott hagytam a lelkem.
Fülemben él még a hangja,
szemeim előtt íves arca, s
érzem ajkamon, milyen a csókja.
Valakinél ott hagytam a lelkem.
Mosolyomat könnyekkel itatom,
csendben az ő nevét dúdolom,
s míg élek nem feledem azt,
kinél hagytam ott a lelkem.
💖💖💖💖💖💖💖💖
Köszönöm a csodálatos
verseidet !
Boldog vagyok ha
olvashatom !
Szívem érted dobban,
lelkem a Tiéd ***
***SZERETLEK***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése