đEgymĂĄst ölelveđ
Egy fĂŒrdĆnk legyen
az Ășt,
ami lassan sodor a vĂĄgyba,
s egy csĂłkod legyen csak
csupĂĄn,
mi felébreszt
kĂ©sĆ dĂ©lutĂĄnra.
Estéken åt akarom,
hogy a mindened legyek,
s nem megyek messze tĆled,
ha a szĂved megremeg.
Nem csalfasĂĄg ez,
nem ĂgĂ©rt utak,
csak te Ă©s Ă©n
egy helyen.
A minden,
szavaink édessége,
tetteink lényege,
az Ă©lni vĂĄgyĂł jelen.
Reggelekben
csendes hangjaid,
ami Ă©leszt,
amitĆl jobb az Ă©bredĂ©s.
Egy tekinteted Ășjra
Ă©s Ășjra,
melyre enyém
hevĂŒlten visszanĂ©z.
Ennyi csak,
ami kell, amit vĂĄgyunk,
ennyi legyen a titok,
amit el nem hallgatunk,
s ennyi, ami visz
a teljesség felé,
amiben végre
egymåst ölelve alhatunk.
Papp ĂdĂĄm
đđđđđđđđ
*SZERETLEK*
đđđđđđđ
Tedd a SzĂvem
SzĂved mellĂ©
Ahol nem tudja elvenni senki
ahol nem lĂ©tezik idĆ,
S örökre összeforrjon
đđđđđđđđ
Ha én lennék az ég, s te lennél a csillag;
Ha én lennék a rózsa, s te lennél az illat;
Ha Ă©n lennĂ©k a nyĂĄr, s te lennĂ©l a hĆsĂ©g;
Ha Ă©n lennĂ©k a rab, s te lennĂ©l az ĆrsĂ©g;
Ha én lennék a tenger, s te lennél a só;
Ha én lennék a szåj, s te lennél a csók;
Ha én lennék a méh, s te lennél a méz,
Akkor örökre egyĂŒtt lehetnĂ©nk...
đđđđđđđđđđ
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se