/ Say Something***
Mondj valamit,
az se baj, se bánt… ha fáj.
Mondj valamit,
hulljon le rólad a báj.
Mondj valamit,
nyíljon néma ajkakon a száj…
Mondj valamit,
ha jeges pusztaság itt e táj…
vagy tövis nélkül rózsa virít,
csak mondj valamit,
az se baj, se bánt… ha fáj,
…vagy égig emel, s felrepít.
Mondj valamit,
tiszta szóval, tiszta szívvel
keress… és rám találj!
Mondj valamit,
ha varázslat száll és bűbáj
igézi édes ajkaid.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt… ha fáj.
Hallgatom szíved szavait,
csak mondj valamit,
űzzenek mennyei énekek,
hallgassuk együtt égi hangjait.
Törd meg a csendet,
csináljunk a sötétből fényt,
a káoszból rendet,
sok darabból egészet, egyet.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj,
ha szikrázó napsütésben száll
nagy pelyhekben hull a hó,
betakar, mint hófehér takaró.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt… ha fáj,
ha magas bércekig száll a szó.
Át a rónán, át tajtékzó tengeren,
mint űzött vad, hazatérő átutazó.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt… ha fáj
csak keress mindig szüntelen,
csak keress... és rám találj!
***
Paks, 2018. április 6.
💖💖💖💖💖💖💖💖
Varjú Zoltán :Már érted
Még érzed, ahogy fogva tartja
a testem illatát az ágy.
Már érted, miként hagyja magára
a szerelmet a vágy.
Még érzed, ahogy a forró ölelés
a szíved mélyéig hatol.
Már érted, miként fáj a szenvedés,
amit leír most e toll.
Még érzed, ahogy lelkünk összeér,
a szívünk együtt zakatol.
Már érted, az életünk mit sem ér
egymás nélkül... valahol.
Még érzed, ahogy könny fakad,
ha nélküled kísért az árny.
Már érted, milyen szörnyű az,
mikor meggyilkol a magány.
Még érzed ajkadon a csókomat,
ajkadon csüngeni a szám.
Már érted, hogy mit veszíthetsz el,
ha nem vigyázol rám.
Paks, 2016. november 17.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése