2019. szeptember 11., szerda

**Szeretni Téged,**

Szeretni Téged,
halálig szeretni,
ha jő az örök álom,
akkor sem feledni!

Ragyogó napnak
büszkén mutatni,
viharos szélben,
védőn takarni!

Simítani szelíden,
selymes arcodat
tekintetemmel érinteni
mosolygó szavadat.

Szaladni ,remegő
lábakkal feléd,
ölelni két karommal
tested melegét.

Hozzád imádkozni,
ha szomorú vagyok,
Neked szólni,
ha boldogan dalolok.

Nevedel álmaim
megédesíteni,
ébren az álmokat
Veled átélni!

 Gyönyörűséges !
Köszönöm Életem !
Nagyon **SZERETLEK**

💝💝💝💝💝💝💝💝

Jönnél-e velem az életem útján?
Legyőznéd-e félelmeid, ha kérem?
Tudnál-e bújni hozzám, akár talán
remegőn is, de vágyva az ölelésem?
Tárnád-e ki sarkig a szíved, lelked?
Adnád-e nekem, mi legszentebb,
lelkednek oltárát? Mondd hát!
S engednéd-e, hogy a rét virágából
koszorút fonjak hajadba? Jönnél-e
velem mezőn és réten, földön s égen?
Tudnál-e repülni, mint tán repültél régen?
Vagy akár mint soha még nem!?
Engednéd-e, hogy eléd térdelve
öleljem combod, s forró csókot
leheljek rajta végig? És sétáljunk
kéz a kézben, szemlesütve, vagy
éppen egymás szemében égve
belefeledkezzünk a tücsökzenébe?
Vagy hallgatva a csendet, kósza
fellegekbe karolva váljunk eggyé,
lélek a lélekkel, szív a szívvel. Hiszen
maholnap úgyis véget ér minden.
Az álom, a lét... szertefoszlik, miképpen
szappanbuborék. Mondd Kedvesem!
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝


A sötét szobában csak egy kis gyertya ég
Nem mozdul semmi, áll köztünk a lég
Érzem az illatod, ahogy karomba zárlak
Szemedben viháncolnak a bohókás árnyak
A test fáradt, de a gondolat szabad
Olyan csodálatos minden pillanat
Órák röppennek el így - nézlek,
S nem tudok betelni Veled,
Nem mozdul semmi - a világ szendereg

💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése