Nincsenek szebb szavak
Hited nélkül a földi lét Ős-kárhozat,
nélküle, káoszt teremt a pokol.
Démonod tudja jól, te vagy az áldozat,
ha lelkedben tort ülve, Ő honol.
Életed a kezedben, sorsod kovácsa,
csak Te vagy... önmagad.
Ha nem hiszed létedet, a képzelet
anélkül, nem lehet szabad.
Isten nélkül, a holnap nem jön el,
jelenét temeti magába a múlt.
Nem lesz majd ki feloldoz, ha vétkezel,
szárnya tört angyalod földre hull.
Életed a kezedben, sorsod kovácsa,
csak Te vagy... önmagad.
Ha nem hiszed létedet, a képzelet
anélkül, nem lehet szabad.
Lélek nélkül, csupán sírhalom a lét,
testbe zárt céltalan élet.
Hiába jön ébredés, ha az ébrenlét,
örökké tartó álomra ítéltet.
Életed a kezedben, sorsod kovácsa,
csak Te vagy... önmagad.
Ha nem hiszed létedet, a képzelet
anélkül, nem lehet szabad.
Szeretet nélkül az élet, halotti lepel,
örökké tartó fagyos éjszaka...
Harag-gyűlölet a bűn előtt térdepel,
jégszíve... a fájdalom otthona.
Életed a kezedben, sorsod kovácsa,
csak Te vagy... önmagad.
Ha nem hiszed létedet, a képzelet
anélkül, nem lehet szabad.
Szerelem nélkül, magány a létezés,
kínok közt áradó könnypatak...
"- Szívemből szeretlek kedvesem!"
Nincsenek náluk tán, szebb szavak.
Hited nélkül a földi lét Ős-kárhozat,
nélküle, káoszt teremt a pokol.
Démonod tudja jól, te vagy az áldozat,
ha lelkedben tort ülve, Ő honol.
Életed a kezedben, sorsod kovácsa,
csak Te vagy... önmagad.
Ha nem hiszed létedet, a képzelet
anélkül, nem lehet szabad.
Isten nélkül, a holnap nem jön el,
jelenét temeti magába a múlt.
Nem lesz majd ki feloldoz, ha vétkezel,
szárnya tört angyalod földre hull.
Életed a kezedben, sorsod kovácsa,
csak Te vagy... önmagad.
Ha nem hiszed létedet, a képzelet
anélkül, nem lehet szabad.
Lélek nélkül, csupán sírhalom a lét,
testbe zárt céltalan élet.
Hiába jön ébredés, ha az ébrenlét,
örökké tartó álomra ítéltet.
Életed a kezedben, sorsod kovácsa,
csak Te vagy... önmagad.
Ha nem hiszed létedet, a képzelet
anélkül, nem lehet szabad.
Szeretet nélkül az élet, halotti lepel,
örökké tartó fagyos éjszaka...
Harag-gyűlölet a bűn előtt térdepel,
jégszíve... a fájdalom otthona.
Életed a kezedben, sorsod kovácsa,
csak Te vagy... önmagad.
Ha nem hiszed létedet, a képzelet
anélkül, nem lehet szabad.
Szerelem nélkül, magány a létezés,
kínok közt áradó könnypatak...
"- Szívemből szeretlek kedvesem!"
Nincsenek náluk tán, szebb szavak.
Varjú Zoltán
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése