**Meztelen imádat**

Meztelen imádat

Meztelen vagy...

A pillanatba belepirulsz.
Rózsakert az arcod.
Tudj magad mellett,
s ne vívd tovább ez
édesen fájó harcot.

Erővel karmold végig
testem minden részletét.
ha fáj is nem zavar,
mert fájni kell e szeretetért.

Maradj! Beléd fulladok.
hullajts örömkönnyet; százat.
Meztelen minden óra, perc,
s tisztán meztelen az imádat.

Papp Ádám

💝💝💝💝💝💝💝💝

„Fontos, hogy megfogjuk egymás kezét és nem azért, 
hogy mindenki lássa, hanem, hogy tudjuk; ez mind mi vagyunk, 
ez a mi pillanatunk, a mi időnk és fontos - miközben elmondom,
amit szeretnék, amit hiszek, amit érzek - hogy mindig a 
szemedbe nézzek, mert azt akarom,
hogy fedhetetlenül láss, érezz engem, s hogy elhidd; ebben
 több van csak a szavaknál, a hangoknál. Ebben erő van, tett van, 
fontosság és az a szeretet, amit mindig, de mindig szeretném, 
hogy érezz mellettem, hiszen
manapság oly kevesen élik ezt meg. A férfi akarok lenni, aki élteti, 
aki boldoggá teszi a lelked, s nem csak egy-egy percre, néhány 
kósza évre, hanem addig,
amíg te élsz, amíg én élek.

Nincs csak boldog idő, mert nehézség is van és nincs csak jó, 
mert rossz is van, de mindebből - mert ez az élet - én sosem
 veszítem el magam annyira, se téged, hogy bánd, vagy elfeledd, 
mert én a csókod csókja akarok lenni, az ölelésed, a biztonságod, 
a falad és minden, amit egy nő várhat, vagy vágyhat egy férfitől; 
szerelmet a borongós időkben is, szárnyakat, ha zuhanna. 
Egyszerűen mindent, amit csak lehet."

Papp Ádám

💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝

Marj!

Mard szét a húsom;
így szedj darabokra,
hogy szívemig elláss,
s ragadd meg.

Ha nálad lesz,
minden lüktetés
neked daloló szerelem.

Mard szét a húsom,
s engedd, hogy közben
a csókjaiddal enyhítsem
a fájást.

Zárj el magadba, kérlek!
Őrizz engem, ha gyenge
volnék, s lökd messze
az elmúlást.

Mard szét a húsom;
Így szedj darabokra!

A lelkem majd úgy neked esik,
hogy ott, abban minden
pillanat kettőnk
tüzében szeretkezik.

Mard szét a húsom,
miközben magadba engedsz.
Mard szét a húsom!

Így is érzem, hogy szeretsz.

Temetkezzünk egymás vizeibe,
két tenyeredbe fogd azt,
mi erőm e lázban.

Mard szét a húsom!

Üvölts fel velem a világba!
Papp Ádám

💝💝💝💝💝💝💝💝💝

Ölj meg lágyan!/

Mint az utcán
a felesleges zsivaj,
mint estében
a bánat,

olyan legyen nélküled
minden légzés,
hogy te benne
ölj meg lágyan!

Ha itt is vagy,
kicsit játszd el,
hogy mégsem,

hogy centik távolsága
öntse ki a vérem,
s játszd el,
hogy nem akarsz
ölelni a zuhany alatt,

sem az ágyban,
csak illatod legyen,
mi felhevít, ami gyötör,
s így ölj meg lágyan!

Mint égen a csillag,
annyiszor húzd el előttem
kettőnk lepleit,
hogy akarjak folyton
utánad menni,

s hogy érezd; érted
kiált minden vágyam.

Mikor már majdnem foglak,
húzd el magad, s legyen
halál e játék mindenkor
nekünk.

Ragadj meg, tűnj el,
s csak hangod add,
hogy halljam.

Megtalállak, bárhol is legyél,
mert akarom e részünk,
akarom, s hogy meztelen kiálljam.

Mikor átölellek,
mikor magamba zárlak,

ölj meg lágyan!

Papp Ádám
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝

Papp Ádám: Ha ajtómon kopogtatsz

Ha ajtómon kopogtatsz,
s én beengedlek,
tudd, hogy nem csak
a boldogságaim ismered meg.

Lesznek könnyek,
tájak, hol a bánat Nagyúr,
s a puha érintések közt
tüskére lelsz, ami szúr.

Nem vagyok csalfa;
több igazra szültek engem,
de patyolat sem vagyok,
hisz olyan ember igazán nincsen.

Jó próbálok lenni;
hű ahhoz, ahogy élek.
Jót próbálok tenni;
nem várva semmit cserébe.

Ha ajtómon kopogtatsz,
s én kinyitom,
csak hunyd le a szemeid,
és kövesd a hangom.

💝💝💝💝💝💝💝💝

Módosítás