**Gyertyát gyújtok**

Varjú Zoltán


Gyertyát gyújtok

Gyertyát gyújtok, hadd égjen az a mécses,
Ki ne aludjon a szeretet lángja...
Csókom ajkadon, mint a méz, olyan édes,
Úgy izzik, megéget izzó varázsa...

Gyertyát gyújtok, hadd égjen az a fáklya,
Ki ne aludjon a szeretet lángja...
Ölelésed karomban létezéshez a levegő,
Nélküled lelkem halottan zuhan magába...

Gyertyát gyújtok, hadd égjen az a máglya,
Ki ne aludjon a szeretet lángja...
Szemed kék vízében alámerülve
Megőrizlek téged örökre a szívembe zárva...

Gyertyát gyújtok, hadd égjen fel a világ,
Együtt vigyázva, ki ne aludjon az a láng...
Mindvégig bennem él, megölel, megigéz, átkarol,
Mennybéli poklokon túl, veled... mindenen áthatol...
                Varjú Zoltán
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝

Mondj valamit

Mondj valamit,
az se baj, se bánt… ha fáj.
Mondj valamit,
hulljon le rólad a báj.
Mondj valamit,
nyíljon néma ajkakon a száj…
Mondj valamit,
ha jeges pusztaság itt e táj…
vagy tövis nélkül rózsa virít,
csak mondj valamit,
az se baj, se bánt… ha fáj,
…vagy égig emel, s felrepít.
Mondj valamit,
tiszta szóval, tiszta szívvel
keress… és rám találj!
Mondj valamit,
ha varázslat száll és bűbáj
igézi édes ajkaid.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt… ha fáj.
Hallgatom szíved szavait,
csak mondj valamit,
űzzenek mennyei énekek,
hallgassuk együtt égi hangjait.
Törd meg a csendet,
csináljunk a sötétből fényt,
a káoszból rendet,
sok darabból egészet, egyet.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj,
ha szikrázó napsütésben száll
nagy pelyhekben hull a hó,
betakar, mint hófehér takaró.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt… ha fáj,
ha magas bércekig száll a szó.
Át a rónán, át tajtékzó tengeren,
mint űzött vad, hazatérő átutazó.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt… ha fáj
csak keress mindig szüntelen,
csak keress... és rám találj!

Varjú Zoltán
💝💝💝💝💝💝💝💝💝