**Sínek mentén **

Varjú Zoltán : Sínek mentén

Sínek mentén visz a lábam,
járt utadra rátaláltam.
Sínek mentén visz előre
templomodba, temetődbe.

Sínek mentén vigasz-ágon
keresem, de nem találom.
Sínek mentén vinne vissza
a folyón a parton túlra.

Sínek mentén visz a lábam,
áldást küldtem, neked szántam.
Sínek mentén mindörökre
veled leszek benned élve.

Sínek mentén téged látlak,
sínek mentén téged várlak.
Sínek mentén ölelnélek,
szíved mélyén, benned élek.

Sínek mentén visz a lábam,
megnéztem, és meg is láttam...
Szép orcám, a benső árnyam,
sínek mentén, ahol jártam.

Sínek mentén minden álmom
égszínkékben látomásom.
Sínek mentén visszavárom
szép életem, szép halálom.

Sínek mentén visz a lábam,
sebes vizű, sebes folyam.
Sínek mentén templomtorony,
arra megyek poros úton.

Sínek mentén ringó kalász,
erdő mélyén ifjú vadász.
Sínek mentén búzamező,
farkast győz az ifjú erő.

Sínek mentén visz a lábam,
képzeletben föléd szálltam.
Sínek mentén útra keltem,
sínek mentén száll a lelkem.

Sínek mentén minden éjjel
démon kísért, ördög kérlel.
Sínek mentén ér a hajnal,
csókkal köszön rám egy angyal.

Sínek mentén visz a lábam,
mozdony füstjét megtaláltam.
Sínek mentén vasút vezet,
vezetője szorít kezet.

Sínek mentén bárányfelhő,
száraz földre hull az eső.
Sínek mentén szép virágom,
nincs szebb nékem a világon.

Sínek mentén visz a lábam,
járt utadra rátaláltam.
Sínek mentén visz előre
templomodba, temetődbe.

💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝