đNAPONTAđ
Minden nap elfogy a lelkembĆl egy darab
SzivembĆl a bĂĄnat ,egy jĂł nagyot harap
Azt hiszem bĂrom ,pedig csak szenvedek
Azt hiszi mindenki ,Ă©ltetnek az emberek
Pedig naponta - elfogyok lassan
ZuhanĂłrepĂŒlĂ©sben evickĂ©lek a magasban
Majd ha földet érek - råjövök arra
Nem volt mit keressek, nekem a magasban
Lehet most azt hiszed, egy verset olvasol
Pedig az egész , hidd el csak rólam szól
De amĂg naponta itt leszek veled
SzĂvembĆl itt hagyok ,egy darabot neked.
2020.04.05.
đđđđđđđđ
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se