Kérlek, bocsásd meg nekem, hogy ennyire hiányzol,
Hogy magányosnak érzem magam tőled távol.
Ne vedd zokon, ha néha könnyes a szemem,
Hisz nélküled annyira nehéz nekem...
Kérlek, bocsásd meg, hogy minden percben rád gondolok,
S ha nem ölelsz, nagyon szomorú vagyok.
Nézd el nekem, hogy szüntelenül rád vágyom,
Hisz te voltál minden boldogságom...
Kérlek, bocsásd meg nekem, hogy ily` nagyon szeretlek,
Hogy nem várok mást, csak a veled töltött perceket.
Ne vedd zokon, ha néha nehéz eset vagyok,
Annyira hiányzol, hogy szinte belehalok...
Kérlek, bocsásd meg, ha néha elfog a félelem,
Hogy téged is elveszíthetlek, Kedvesem...
Hisz szeretni csak egyszer lehet ennyire, igazán,
S más nem boldogít, csak ha te érsz hozzám...
/Molnár Annamari/”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése