EGY UTOLSÓ
Velem engedted el a mádban, a tegnapoddal a múltat,
Még emlékszem, amikor a nevemet a fülembe súgtad.
Én őrzöm még, azt a csókot, amit utoljára adtál,
Hogy legyen, egy utolsó, könnyes fájó emlék...
Hadd váljon ébenszínné, minden színes festék.
Velem ébredtél a reggel, velem jött a szemedre az álom,
Még emlékszem, amikor a szívem adtam, s vele látomásom.
Én őrzöm még, azt a lángot, amit belőled kaptam,
Hadd maradjon, egy utolsó, izzó parázs emlék...
Váljon csak ragyogássá, minden ében festék.
Varjú Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése