Magányosan állok, az élet tengerén
Sokszor elhagy, a hit és a remény
De mindig van ami tovább lendít
Az élet moraja, egy dalra rázendít
Néha, ha magam alatt vagyok
S a szerencse csillagom, elhagyott
Egy szép emlék jut eszembe
Amely bevéste magát, a szívembe
Egy nő aki számomra, nagyon kedves
Mindig szenvedélyes - velem türelmes
Mosolyával levesz a lábamról
S gondoskodik,a szerelmes álmomról
Arról hogy, mindig van remény
Az élet olyan, mint egy szép regény
Higgyünk az emberekben, a szeretetben
De legfőképpen higgyünk,a szerelemben.
2020. 02.18.
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése