Megállok a Duna partján, és a vizet bámulom
Átjárja a szívem a keserűség - izgalom
A folyó ereje lenyűgöz, benne tükröződik a nap
Nem lehet ez más, mint egy szomorú vasárnap
Eltelt egy pár hét - a hónapnak lassan vége
Talán nemsokára, találkozhatunk - végre
Megállok a Duna partján, és a vizet bámulom
Átjárja a szívem a keserűség - izgalom
Eltelt egy hónap, a nyárnak is már vége
Talán nemsokára, összefutunk ketten végre
Megállok a Duna partján, és a vizet bámulom
Átjárja a szívem a keserűség - izgalom
Eltelt egy év - mióta nem láttalak
Pedig minden héten, a folyónál vártalak
Megállok a Duna partján, és a vizet bámulom
Átjárja a szívem a keserűség - izgalom
Eltelt sok, sok év - de én még mindig várlak
Talán egyszer felém jössz, s karjaimba zárlak
Megállok a Duna partján, és a vizet bámulom
Átjárja a szívem a keserűség - fájdalom
Eltelt egy pár évtized, megállok a folyónál
Lehet a te faludban, vagy a büszke Sajónál
Egy üres csónakot, sodor felém az áramlat
A szerelem nem ismer - irántam szánalmat.
2020.01.26.
************
Ez nagyon szomorú vers !
Szívszorító ! De nem vársz hiába .
mert Szeretlek és sietek hozzád !
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése