**Az élet írta**

Az élet írta,....

Egy kisboltban dolgozom. A múltkor egy vevő a pulton felejtette a
mobilját. Megnéztem rajta a címlistát, és felhívtam a Mama
feliratnál jelzett telefonszámot. Elmondtam a hölgynek, hogy a fia
telefonja nálunk van.
- Azonnal intézkedem - válaszolt a Mama.
Kis idő múlva megcsörrent a mobil, felvettem:
- Halló?
- Kisfiam, a kisboltból telefonáltak, hogy náluk van a mobilod, menj
érte!
Egy mikrobusz haladt Budapesten az Andrássy úton a Hősök tere felől
a belváros felé. A sofőr nem nagyon ismerte a járást errefelé, mert
folyamatosan balra indexelt. Arra akart kanyarodni, amit ezen a
szakaszon jó hosszan nem lehet. Leste az utcákat és elég lassan
haladt a belső sávban. Mögötte egy nagy, fekete BMW, sötétített
üvegekkel nagyon hamar megunta a lassú tempót és huzamos dudálással
próbálta a furgont jobb belátásra bírni. A sokadik dudaszóra kinyúlt
egy kéz a mikrobuszból és jól bemutatott a bömbinek. Erre a BMW
kurva gyorsan megelőzte, keresztben elé állt és kiugrált belőle négy
tipikusan nagy darab kopasz cigány. Az egyik a furgonhoz lépett,
feltépte a sofőr ajtaját, majd hanyatt bukfencezett. A sofőr a szép
rúgás után ki is szállt és sebtében megverte a többi hármat is. A
mutatvány elég nagy népszerűségre tett szert az Andrássy út
közönsége körében. A rendezvény fénypontjaként egy szakadt
kanárisárga kiskocsiból kikiabált egy pasas a levitézlett
"gengsztereknek":
- Látod, cigány? Ezért kellett volna megtanulnod olvasni!
A mikrobusz oldalára ugyanis ez volt írva jó nagy betűkkel: "Fehérorosz
Karate válogatott". A válogatott ki se szállt, csak röhögött a
kocsiban. A sofőr intézte az egészet, bár lehet, hogy ő is versenyző
volt. (Valami ifjúsági karate EB volt Pesten az időtájt.)
A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínűleg az ausztrál Ansett
Airlines jegykezelőnője érdemelné ki az alábbi megoldásával:
Egy Ansett járat kimaradt Sydney repülőterén, mivel a légitársaság
Boeing 767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan
megpróbálták más járatokra áttenni, a főszereplő hölgy előtt is
hatalmas, türelmetlen utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy
ingerült utas előretört a sorban, lecsapta a jegyét a pultra, és
felcsattant:
- Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy első
osztályra adják!
A hölgy türelmesen válaszolt:
- Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de előbb az itt sorban
álló embereket kell elintéznem.
Az utast ez persze nem hatotta meg, hangosan, hogy mindenki hallja a
sorban, megkérdezte:
- Hölgyem, tudja maga, hogy én ki vagyok?!
A nő elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélő
mikrofonja után nyúlt, és beleszólt:
- Figyelem! - kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál egész
területén. - A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja,
kicsoda is ő. Ha bárki segíteni tud személyazonossága
megállapításában, kérjük fáradjon a 14-es kapuhoz!
A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a dühös utas a
fogait vicsorgatva odavetette:
- Kapja be!!
A nő ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt:
- Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia!
Beálltam egy zsúfolt parkolóba és leengedtem az ablakot, hogy a
hátsó ülésen nyújtózkodó kutyusom kapjon elég levegőt. Nem akartam,
hogy utánam induljon, megálltam egy pillanatra a járdán és
visszamutatva rá, határozottan ezt mondtam:
- Ott maradsz! Érted?? Maradsz! Maradsz!!
Egy közeli autó sofőrje látván, hogy szőke vagyok, meglepetten
végigmért, majd így szólt:
- Csak be kell húznia a kéziféket!
Az eset (állítólag) megtörtént az USA-ban:
Egyik éjjel egy lakó kinézett az ablakán és észrevette, hogy néhány
tolvaj éppen kirámolni készül a garázsát. Ezután a telefonhoz rohant
és kétségbeesetten hívta a rendőrséget:
A hívásra a következő választ kapta:
- Bocs, most épp nincs szabad járőr kocsink, majd ha lesz, kiküldünk
egyet és körülnéz.
A lakó igen csak meglepődött, de nem volt mit tenni. Egy hirtelen
ötlettől vezérelve ismét tárcsázta a rendőrséget:
- Halló! Rendőrség? Én vagyok az előbbi telefonáló, akinek azt
mondták, hogy épp nincs szabad járőr kocsijuk. Csak azt akartam
mondani, hogy ne fáradjanak, a betolakodókat már lelőttem.
Kis időn belül több szirénázó járőr kocsi is megjelent a helyszínen
és a környék úgy nézett ki, mint egy nagy kivilágított karácsonyfa.
Természetesen a tolvajokat is elkapták.
Miközben felvették a jegyzőkönyvet, az egyik nyomozónak feltűnt
valami és elkezdte kideríteni az ügyet a lakónál:
- Elnézést uram, mintha azt mondta volna a telefonba, hogy lelőtte a
betörőket!
- Biztos úr kérem, maguk pedig mintha az mondták volna, hogy
pillanatnyilag nincs egy darab szabad járőr kocsijuk sem!

 *********************