**NAGYPÉNTEK**

Nagypéntek – Jézus Krisztus 

kereszthalálának napja

Nagypéntek Jézus elítélésének, megkínzásának,

 halálának és temetésének napja. 

Ezen a napon nincs szentmise. 

Arra emlékezünk, hogy maga az örök 

Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán.

Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett 

Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. 

Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, 

Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készíttetett, és a 

keresztfára erősítette. Ez volt a felirat:

„A názáreti Jézus, a zsidók királya!” A feliratot sokan olvasták 

a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, 

közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. 

A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: „Ne azt írd, hogy a 

zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: 

a zsidók királya vagyok.” De Pilátus azt felelte:

 „Amit írtam, azt megírtam!”

VÁLTSÁG

Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek,
hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva hegedjenek.
Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól mentek,
bűnt, egy világnak szennyét, hogy mi tiszták és szentek,
kegyetlen kínhalált, hogy mi élők lehessünk.
És gyűlöletből ácsolt, kemény keresztet hordott,
hogy szeressünk, szeressünk, harmadszor is szeressünk.
Váltság – – – – –

S ha nekünk mégis vannak sebeink,
mélységes mélyek, be nem gyógyulók
behegedők, megint kiújulók,
véres, halálos, szörnyű sebeink…
és ha másoknak nem áldás vagyunk,
ha nem úgy élünk, járunk idelenn,
hogy aki lát, azt mondja: kegyelem…
Ha mi hordjuk a bűnünk nyomorát
és esünk, bukunk, botlunk végtelen,
akarva, akaratlanul…
s olyan halálos-holt az életünk,
mintha temető volna a szívünk,
halál fuvalma a leheletünk…
ha gyűlölködünk és nem szeretünk:
ítélet.

Nem volna váltság, nem lenne ítélet.
Akkor élnénk, ahogy lehet.
Sebekkel, kínzó fekélyekkel telten,
bűnünk hordozva, rabul, leteperten,
s nem lenne, aki ítéletre vonná
a mi halálos, átokvert utunk,
ha egyszer másképp nem tudunk.
Élnénk, ahogy lehet.
Tisztaság, szentség, áldás, szeretet
örök elérhetetlenül
tündökölnének a létünk felett.

De most olyan elérhető közel,
olyan hívogatóan tündökölnek.
Miénk lehet a tisztaság, a szent,
halálon, poklon diadalmas élet.
Van váltság! S van, ha nem fogadjuk el,
ítélet.

Túrmezei Erzsébet