💖
Hankovszki Ilonka verseiből💖
Neked megengedem
Ha átölelsz nem fogok védekezni
Elmondom neked szívem titkos kódját,
Te benézhetsz a rejtett zugokba is
Megnézheted lelkem szennyes foltját.
Neked megengedem hogy sejtjeimbe láss
Mert te vagy a hiányzó másik felem,
Ne rohanj el ha majd sebeket látsz
Hogy jobbá váljak, egyesülj velem.
Hogy összeforrjon, kell a tisztaság ,
Az az érzés mit irántad érzek,
Ha megrémülsz és elrohansz tőlem
Tudom a sorsom,haldoklásig vérzem.
Terve van veled
Ne engedd, hogy a bánat mindent elvegyen tőled
Ne engedd , hogy a sóhaj elvegye erődet,
Ne add fel a harcot, ne adj másnak mindent
Hidd el van rá okunk dicsérni az Istent .
Ha adott is bánatot, ha nehéz a próba
Ne ülj a bánattal süllyedő hajóba,
Soha ne add kincsed a rablók kezére
Ki szembe jön veled, nézz a két szemébe.
Elhallgat a vihar, kisimul a tenger ,
Minden rossztól megvéd az Istenarcú ember,
Azért van ma úton, hogy megtaláljon téged
Nem gyászról, bánatról szól e földi élet .
Gondolj az időkre mikor harcok dúltak
Mikor a csatákban több ezren elhulltak,
Mennyi fájdalom, vérbe fagyott testek,
Bús özvegyek , árvák, hetekig temettek.
Mindent elvesztettek, az árvák megmaradtak,
Tudod mit éreztek ? hogy élni akarnak,
Mindig azt kérdezzük, ha szeret mért büntet ?
Mert ha a szív vérzik oda már könnyen ültet .
Új tervet, új érzést ,új erőt mi épít ,
Úgy fog munkálkodni, hogy mindent megszépít,
Mert terve van véled, ha bánatot is ad ,
Hidd el, az út végén új hazába fogad .
Merre van ?
Ha minden mondat elmosódott,
És sok emlékem elveszett
Egy fényes út messzebbre szólít
Nagy csodás cél felé vezet .
Milyen világ várhat szívemre ?
Merre van az a szebb vidék ?
A hold mögött ,a nap mögött van
Hová sok lélek elment rég .
Tavaszi esőben
Eleredt az eső csendesen,
Figyelem a kertet milyen boldog,
Szemem előtt nőnek a virágok
Ma is vannak varázslatos dolgok.
Kis madarak rejtőznek a fákon
Csendben vannak, türelmesen várnak,
Látom, a cseresznyefa ágon
Kicsi lábak örömtáncot járnak.
Csodálatos körforgás a világ
Életre kelt minden amit látok,
A fellegek fürösztik a tájat ,
Az ablak előtt csodálkozva állok.
Nincs olyan
A természetben nyílnak majd a rózsák
Nagy égi kézzel teremtett valóság,
Eggyé válunk e teremtett világgal
Hol Isten mindent behint majd virággal,
Olyanok vagyunk mint az eltört nád,
A gondviselő minden embert lát ,
Így őrködik a mindenség felett
Mindent mi szép lábunk elé vetett.
Égi ajándék amit megteremtett ,
A Szentlélek őrzi itt a rendet
Földet adott, a legnagyobb teret,
Így éreztetve mennyire szeret .
Ha fájt, és könnyes szemmel kérted
Nem volt olyan mit meg ne tenne érted ,
Mikor nem láttad szépnek a világot
Ő átnyújtotta a tavaszt, a virágot .
Ébren az éjszakában
Sóhajom száll az éjszakán át
Megbontja az éj némaságát ,
Lelkemből rím folyik,vagy árad,
Ébren töltöm sok éjszakámat .
Érezned kell, hogy száll remegve
Sötétben is téged keresve ,
Míg szíved csendben szenderül
Kis versem ágyad szélén ül.
Szíved ablakára
Fehér papírra verset karcolok,
Nem veled, magammal harcolok.
Mosolyogsz vagy kinevetsz talán ?
Most benézek szívednek ablakán,
Tudni akarom,ott vagyok, vagy nem, ?
Tudni akarom játszol e velem ?
Megnyugtató amit én ott látok,
Fájó szívedben magamra találok,
Tagadtad, meg titkoltad az érzést,
Soha többé nem teszek fel kérdést.
Szívedben visszhangzik a nevem,
Nem mondod én mégis meglelem ,
Ma szíved ablakára verset írok
Sóhajtok ,a boldogságtól sírok.
Jézus él !
Jézus, kinek Isten mindent átadott ,
Le írom e jó hírt, él , feltámadott,
A legnagyobb csoda soha nem lesz más
A legszebb ünnepünk a Feltámadás ,
Égi angyal áll az üres sír felett ,
Szelíden megszólal, " Él a szeretet ",
Bárcsak fehér angyal állna minden síron,
Hirdetné Feltámadt ,hogy senki ne sírjon.
MINDIG VÁRTAK
Ma is tisztán látom, kapuban álldogálva
Meggörnyedt háttal vártak a kis családra,
Mi nem késlekedtünk, mindig szívesen menve
Boldog öleléssel nézünk a szemekbe.
Nagyapa, nagymama, ketten üldögéltek
Az unokákra vártak, és soha nem féltek,
Tudták megérkezünk, nagy volt a hatalmuk
Három somfa alatt volt a birodalmunk.
Jaj, szívesen mentem, boldog voltam ottan
Három somfa alatt tábort vertem nyomban,
Mikor majd a napnak letűnt meleg fénye
Remegve indultam, a vendégségnek vége.
És eljött az idő, végleg vége szakadt
Imádkozva álltam, alattam omlott a part,
" Nem lesz hová jönni ",sírtam mint egy árva
Már nincs a vasárnapnak , se színe, se árnya.
Visszasírtam százszor a két öreg embert
Kikkel a vasárnap örök emléket nyert,
Én a sírgödörnél nagyon hangosan sírtam
Úgy fájt a veszteség, némán már nem bírtam.
Hullottak könnyeim a lelkész szavára
Tudtam , a könnyeim nem áradtak hiába,
Éreztem , a múltnak nem marad hatalma
Elszárad a somfa, össze dől birodalma.
Újra elindultam, de már nem várt senki,
Bezárt kapuk előtt mit lehetett tenni ?
Sok boldog napokért a temetőt járom
A nagyszülők sírját imádkozva áldom.
