Elhagytál...mert Elhagytalak..
Nem bíztam benned,
Nem bíztam magamban.
Nem hittem Neked,
Nem hittem magamban.
Nem bocsátottam meg Neked,
Nem bocsátottam meg magamnak.
Fájt minden. A múlt. A jelen.
Hitem megbicsaklott.
És így kerestem a jeleket.
De ohh Nem arra, amit a szívem súgott, lángolt, zúgott, zakatolt, hanem arra, amit félelmeim duruzsoltak, sulykoltak belém.
Mert Féltem.. hogy újra fájni fog.
Hogy bántani fogsz.
Elégetsz. Megperzselsz.
Hát előre lestem a jeleket.
...azt hittem így óvom meg a szívem....
de csak elárultam..
Téged. Minket. Magam.
... s így mondtam le igazán a szívemről...
Rólad.
Kettőnkről.
Szerelemről.
Arról, hogy másképp is lehet.
Rózsatövisekkel vettem körbe magam.
Onnan néztem ki Rád.
Vártam s elvártam, hogy nyújtsd felém a kezed.
Hogy bizonyíts.
Miközben csak egyre több akadályt gördítettem eléd.
Nem bíztam benned, de igazából
Nem bíztam magamban.
Nem hittem benned, de igazából
Nem hittem magamban.
Nem bocsátottam meg Neked, de igazából nem bocsátottam meg magamnak.
Szerettelek, szeretlek, de igazából
Nem szerettem önmagam.
Nem tudom ebből van-e kiút és ha igen vajon hova vezet.
Megtalálsz-e újra, ha már teljesen elvesztem.
Vagy én megtalálom-e újra azt, ami elveszett.
Ég-e az a tűz benned, úgy mint bennem?
Vagy hamuvá vált már minden...
De egyet mégis megtanultam, a szívre hallgatni, még ha néha oly bonyolult is, kockázatos is, fájdalmas is ..
az egyetlen út amit érdemes járni...
Mert Szív nélkül, közönyben nincs Élet sem....
...Te sem. Én sem. Mi sem.
Üres minden.
Keresem a színeket.
A tűzet.
Keresem az életet...
De
Igazából
Még
Mindig
Mindenhol
Mindenben
Csak
Téged kereslek..
Katalin Natália
Egyszer Szerelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése