**Mikor itt vagyok.**

Mikor itt vagyok.
Mikor várlak.
Mikor hiszem, amiben senki nem hinne.
Mikor bízom abban, amiben senki nem bízna..
Mindig újra és újra
Eléd teszem a szívem.

Igen. Félek Tőled.
Igen. Ellentmondó és mégis egyszerre igaz.
Tűz és jég.
Ahogy játszottál velem.
Ahogy elloktel, ahogy elloktelek.
Kertel. Nem figyeltem.
Kertelek. Nem figyeltél.
Egó vagy csak harag. Büszkeség vagy gyengeség. Ki-ki harc,vagy életek óta tartó körforgás?
Nem tudom.

De egyet tudok.
Mikor te voltál, én nem voltam.
Mikor én voltam, te nem voltál.
Elhagytalak. Elhagytál.
Megtaláltalak.
Vártalak.
Ahogy Még Most is a Semmiben várok Rád.
A Semmiben.
Ahol nincs föld. Nincs ég.
Csak a nagy sötétség.
Amivel szép lassan válok eggyé, amiben lassan tűnök el.
A semmiben, ahol csak azt várom, hogy szűnjön a fájdalom.
De csak égetőbb és fájóbb, mint valaha.
A semmiben, ahol már csak magamnak mondogatom, hogy igazi vagy.
A semmiben, ahol már könnyem sincsen.
A semmiben, ahonnan kiút sincsen.
De én még mindig várok.
Ha nem volt igazi, A szív miért nem adja fel?
Miért hiszem azt még mindig, hogy van innen kiút?
Miért bízom benned még mindig?
Miért szeretlek így még mindig?
Miért teszem eléd a szívem ily védtelenül még mindig?
Miért hagyom hogy fájjon minden ki nem mondott szavad is..
Szeretnélek elengedni..
Hogy újra megtalálj.
Szeretnék újra élni..
Szeretnék újra szeretni..
Nem engedhetem, hogy a Semmi magával vigyen.
Hát a reményt, a hitet, a Szerelmem a semmin túl sem engedem el...

Katalin Natália
Egyszer sem volt szerelem