Kevés embert engedtem, közel magamhoz
Pedig értek kicsit, a hízelgő szavakhoz
De nem mindig akarja az ember
Megnyerni azt, kit az élet mellé rendel
Válogat, fél - gyanakvás fogja el
Közben a zöld szemű, állandóan figyel
Te azt szeretnéd, hogy ne legyen gond
De az élet szava sokszor, mást mond
Közel engedsz magadhoz, embereket
Jönnek az ünnepek, s nem látod ezeket
Pedig sokszor te voltál csak nekik
Elhitették veled - a társaságod kedvelik
Elmúlnak az ünnepek, elmúlnak az évek
Ők állandóan - hozzád visszatérnek
S úgy tesznek mintha, számítanál nekik
Pedig csak a te - kudarcaid éltetik
Megkérdezik tőled - hogy telnek napjaid
Voltak-e szomorú, magányos perceid
Pedig titokban - azt szeretnék tudni
Az ünnepeken, hányszor tudtál elbukni
Ha azt válaszolod: magányosan, egyedül
Ettől az Ő szívük, azon nyomban felderül
Jókedvűek, s boldogok lesznek egyből
A tudat, hogy másnak - nem jutott a szeretetből.
2019.04.25.
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése