Egyedül a szobában, kislány ül a félhomályban
Kifelé néz az ablakon, hamar sötétedik nagyon
De világosabb lenne - ha a fény szívében megjelenne
A lelkébe fényt hozna, melegséggel elhalmozna
Egyedül van már rég - de megtalálta a békét
Mert érzi legbelül, hogy szívébe szeretet vegyül
Egy vers jut az eszébe, amit az anyja mormolt a fülébe
Egy anya - ki őt szerette, de gondjait sír el nem temette
Most is ott ül, az ablaknál - magányosan egyedül
Szomorúságából egy kicsit , gyorsan felszenderül
Mert egy kutya néz rá, az ablak másik oldalán
Az ablakot kaparja a mancsával - épp talán
Bentről fény szürődik, lecsapódik a pára
Kintről az ablakra, egy mondat van firkálva
Az van odaírva - édesanyád szeret
Akkor is ha mostan, nem lehet már veled.
2019.11.12.B.P.(ÚJ VERS)
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése