Már az is maga a csoda -
miközben figyelem -
hogy egy-egy kósza
leheletében
előtör valami új,
valami izgalom,
valami ismeretlen.
Valami szenvedély,
valami elrejtett,
még nem látott szerelem.
Ahogy a reggelbe önti
a tegnap este
kínját, hogy mára varázs legyen.
Így nőt tán még sosem láttam élni.
Így csak magamat tudtam egyedül,
bújva minden elől szanaszét tépni.
Ahogy néhány darabját
lábaim elé ejti,
lelkével figyel,
hogy látom e azt,
ami még ordít a lüktetésben
ami még van, ami fontos.
Ami minden részében érdem.
Mellém ülve egy eldugott kincsét
engedi át két kezembe,
s bízva bennem csókol arcon
fontosságát nem bújtatva el
gyermeki őszinteséggel szeretve...
Már az is maga a csoda -
miközben figyelem -
hogy vele együtt
rövid órákba csukva
egy életet, sok fájó
apró halált
a szívemmel - közel hozzá -
tüzében égve túléltem.
Papp Ádám
**SZERETLEK !**
💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése