**Ha nincs múzsa**

Ha nincs múzsa

Nem a költészet volt mit igazán akart,
Ez égi ajándék, vagy mégis büntetés ?
A toll hegye sokszor a szívébe mart
Mintha ébresztené ez még túl kevés.

Így rabja lett a ki nem mondott szónak,
Már nappal is lát hulló csillagot ,
Pedig ő sem látja ,se szépnek, se jónak,
Soha nem volt méltó arra amit kapott.

Mert sírnak a versek sír benne a szív,
Álmodozva várja a múzsa halk szavát ,
Remegő kezében a toll valakit hív ,
A legédesebb szóval vigasztalja magát .

Szeretlek téged, miattad lettem költő
Álmatlan éjszakákon a hulló csillagok,
Arról beszélnek ez a föld a bölcső
Mi elringat ha egyszer meghalok .

De addig ,több ezerszer elmondom ,
Papírra hintem szívem bús dalát ,
Még szól a lant álmatlan éjszakákon,
Szerelmet vallva téged ölel át .

Ne engedj meghalni, szükségem van rád,
Ha nincs múzsa, nem születik a vers,
A költő szívének soha nem kell más,
Minden nap leírja, jöjj és szeress .

 Hankovszki Ilonka

💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝