***Nem vagy itt velem***
Jó itt nekünk ez a hely!!
Tekintetünk összeláncol,s követel..
Mélyen beszívom lényed bódító illatát,
Megszűnni kész körülöttünk a világ.
Suttogó szavaid édes morajlása,
Boldogságom lüktető szimfóniája.
Forró lehelleted borzongó bőrömön,
Tüzes lávafolyamként áradó gyönyöröm.
Felcsendülnek bennünk az ismerős dallamok,
Táncolj, s én veled táncolok!
Ajkad égő pecsétje nyakamon,
Hogy mindig érezzem, ó hogy akarom!
Ahogy ujjaink éhesen összefonódnak,
Lelkünk húrjai is összekapcsolódnak
Elmúlt gyötrelmek most nem harcolnak,
Fájdalom, szenvedély, egymásba mosódnak.
Maradj így, csak figyellek némán,
Minden szavad, mozdulatod,
Magamnak akarom, szívembe zárnám.
S ha jönnek, mert jönnek az ínséges holnapok,
Emlékek, szívembe új reményt oltsatok!
Behunyom szemem, s érezlek téged,
Ó, számomra mily teljesség a léted,
S miként valód átölel gyengéden,
Úgy olvadok fel megadón ringató medrében.
Megriadok, kinyitom szemem,
Bénító valóság miért vagy ily kegyetlen.
Elillantál csendben, s én itt maradtam.
Nemrég szárnyaltam, s most a mélybe zuhantam.
Nincs más, a kétség maradt csak,
Mondd mit tegyek, hogy a hitemben maradjak.
Jó itt nekem ez a hely??!!!
Hisz nem vagy itt velem!!
S én borzongok, jaj megfagyok,
Nem táncolsz, s én nem táncolok
Csak némán, némán jajgatok...
Tóth Mónika
