**Végül majd**...

Papp Ádám: Végül majd...

Végül majd...

Ott leszek egy halk szóban,
egy dalban, mit a szél sodor,
ott leszek egy véletlen pillanatban,
hol még őszinte az a mosoly.

Végül majd...

A nevem ugyanúgy név marad,
semmivel sem több, mint a tiéd.
Igaz, én verseket sírtam, nevettem,
de nem baj...legyek csak emlék.

Végül majd...

A szemem, ha visszaemlékezem
azt látja majd, kinek azt utoljára ígértem.
Kit utoljára csókolni vágyok,
hisz az érzés nem csal; őt szeretem.

Végül majd...

Mit szabadságnak nevezek ma,
talán többször is úgy megkapom.
Vágyom, de tudom, még van időm,
s minden percét kihasználom.

Végül majd...

Ott leszek, ahol várnak, ahova vágyok,
ahol az van, ki élteti - míg élek - szívem.
Ott lenni csak egyszerűen annál,
kinél a világon jobb nekem nincsen.

Végül majd...

A színeket kopárság fedi el,
de öröm lesz a lényem minden részlete.
Csak az legyen ott végül velem,
kit áldok magamban, míg élek...örökre.

💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝

 **SZERETLEK**

Módosítás