vágyom rád olykor,
hogy szabad szárnyalásod
visszafogó ólomsúlyát
bennem látod,
nézd el határtalan ragaszkodásom,
mikor magamhoz szorítlak,
s erőszakos lelkem
szemtelenül tolakszik mindenségeddé válni,
de mikor körültáncol lázas szenvedélyem,
magát az Életet fonja körbe
gyarlón elárvult lélektestem,
mert csupán melletted járja át
haldoklón hullámzó mellkasomat
az éltető friss lehelet,
s csak Kedvesedként ringat el
a megnyugvás dajkakeze,
nézd el gyermekin imádó szeretőd
botladozó lépteit,
de hosszú évnyi vakság után
csak most nyíltak ki szemeim...
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Varjú Zoltán : Szeress úgy!
Szeress úgy, mint ahogy én szeretlek,
akár a sötét éj a csillagot.
Szeress úgy, mint amiképpen szereti
a hajnal a felkelő napot.
Szeress úgy, mintha nem lenne holnap
addig, amíg még vagyok.
Szeress úgy, mint ahogy én szeretlek,
s amit szívemből neked adok.
Szeress úgy, mint ahogy a hegy szereti
ormán az egekig felérő fát.
Szeress úgy, mint ahogy az Isten szereti
az egyetlen, egyszülött fiát.
Szeress úgy, amiképp a mező szereti,
mikor kisarjad rajta a virág.
Szeress úgy, mint ahogy én szeretlek,
Isten szerette, de sorsa-vert...
...mégis megáldott világ!
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése